Nyomd, bébi, nyomd, hátha összeáll valami (filmkritika)


Vegyél hozzá akció- és tinifilm elemeket, vígjátékreszeléket, autókat, zenét és egy kis romantikát. Keverd össze az alkotóelemeket, majd bizakodj, hogy megkel a tészta. Ha nem, add el keletlenül, talán nem veszik észre.

A meglehetősen idétlen magyar címet viselő Nyomd, bébi, nyomd (eredetileg: Baby driver) kétségkívül erősen nyitott a tengerentúlon. A közismerten szigorú IMDB-n 8,3 a pontszáma, a Rotten Tomatoes kririkusai 95%-ra, a nézői 90%-ra lőtték be, sokan az év legjobb és legeredetibb vígjátékáról írtak.

És bár a magyar előzetes annyira nem győzött meg, talán érthető hogy elcsábultam, és még a premier hetében beültem a Corvin Moziba.

Nyomd, bébi, nyomd

Az első tíz percben még türelmes voltam, húsz perc után már gyanakodni kezdtem, fél óra után pedig már majdnem biztosra vettem, hogy nem az „év legvagányabb filmjére” (lásd: Port.hu), hanem az év nagy blöffjére fizettem be.

Ám mint minden nagy blöff, ez is professzionális, és felületesen nézve – és ez magyarázza a magas pontokat – minden rendben van.

Mindenekelőtt van egy jól hangzó alapszituáció és egy „cool” főszereplő.

Baby (Ansel Elgort), a jóképű, jószívű gengsztersofőr srác, aki fülhallgatóval a fején nyomja padlóig a gázt, amikor bankrablókat kell kimenekíteni a forró és kusza helyzetekből. Aztán a helyzetek még forróbbak és még kuszábbak lesznek, ráadásul belezúg egy pincérlányba (Lily James), akit igyekszik távolt tartani ettől a világtól, de hát ugye sejtjük, hogy ez mennyire sikerül.

Nyomd, bébi, nyomd

A blöff része, hogy a színészek nagyot alakítanak (még Kevin Spacey is itt van a House of Cardsból), a dialógusok elsőrangúak, a jelenetek takkra követik egymást, a kameramunka hibátlan, minden csillog-villog, minden olajozottan működik. Csak éppen az alkotóelemek sehogy sem állnak össze egy kerek egészé.

A zseniális rendezőknek szívük joga összekavarni és újragondolni a filmes szabályokat, ideértve a műfajokat. Aki azonban nem a zseni kategóriába esik, annak nem ajánlatos  elengednie ezeket a kapaszkodókat.

Edgar Wright elengedte őket, és el is vesztette az irányt: a különböző műfajok nem megtermékenyítik, hanem kioltják egymást. A Nyomd, bébi, nyomd vígjátéknak soványka, akciófilmnek vagy autósfilmnek híg, a romantika mellékszál, még akkor is, ha Lily James nagyon jó színésznő.

Nyomd, bébi, nyomd

Talán még leginkább tinifilmnek megy el némi szódával, a fiatalok talán nem méláznak el a sztoriban tátongó lyukakon, az események következetlenségein, a papírmasévékonyságú, instabil karaktereken, csak élvezik a látványt, a pörgést, a zenét. (Mellesleg ez utóbbi is a várakozásaim alatt teljesített.)

Én mindenesetre az idő előrehaladtával egyre kevésbé élveztem bármit is.

A fentieken kívül bosszantottak a klisék, az elszalasztott lehetőségek (talán egy jó kis road movie-t ki lehetett volna kanyaringtani a végéből), az elvarratlan szálak, és maga a történet naivan fura lezárása.

Amikor kijöttem a teremből, csak simán csalódott voltam, de minél jobban átgondolom ezt a filmet, az annál gyengébbnek tűnik, úgyhogy gyorsan lepontozom, amíg nem húzom még ennél is lejjebb.

Értékelés: 5/10


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés