Várkert Bazár az Ifjúsági Park helyén


Nem vagyok egy nosztalgiázó típus, de a Várkert Bazárt meg akartam nézni. No nem a monarchia iránti vágyakozás, hanem az egykori Ifjúsági Park miatt.

A nyolcvanas évek elején, tizenévesen, egyszer-kétszer felvonatoztunk ide, jegyet vettünk vagy bemásztunk a nyugati kerítésnél és fejet ugrottunk a főváros zenei életének eme szentélyébe, amely a maga lepukkantságában és erős rendőri jelenlétében is a szabadság egyik masszív szigete volt.

Emlékszem, itt láttam először a Bizottságot, punkfesztivált, itt éreztem először úgy, hogy valaminek a közepén vagyok.

A parktól nem messze, a várfal egyik magasabb részén felfedeztünk egy bozótossal védett teraszszerűséget, ahol remekül lehetet hálózsákban aludni, nézegetni a fényeket, hallhatni, hogy „alattunk morajlik a város”.

Nem vagyok naiv, 2017-ben semmi nagy érzésre nem vártam, de abban reménykedtem, hogy az 1984-ben bazárt park mostani helyszínén azért csak megmozdul bennem valami.

De most csak álltam és álltam az egykori nézőtéren, aminek most valami mediterrán park vagy mi a neve a Várkert Bazáron belül, három perc alatt körülsétáltam a helyet, ami jól fésültnek jól fésült, de annyira unalmas, mint egy miniszterelnöki országértékelő.

Ha legalább bazárokat, bohém kerthelyiségeket, vagy bármit találtam volna, amiben egy kis szív van, már azt mondtam volna, hogy rendben, változik a világ.

Várkert Bazár

De ez így, az illedelmes virágjaival, néhány tébláboló japán turistával, itt-ott padokkal, egy funkciótlan mozgólépcsővel (!), kihalt színpaddal, egy szemérmetlen módon túlárazott lehúzóbüfével ugyanazt a hatást tette rám, mint a folyó túlpartján a Bálna: hogy tudniillik a legfőbb cél a pénzköltés volt (cirka 20 milliárd), maga a végeredmény csak mellékszál.

Annyival mondjuk előrébb vagyok, hogy megnéztem ezt is, no meg hogy többé oda sem kell mennem.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés