Meglátogattam a Laposa Birtokot, oszt elméláztam


„Áh, szóval ilyen lenne az ország, ha nem jött volna a török és a tatár, ha a földesurak nem egymással háborúznak, ha a Habsburgok nem szipolyoznak ki, ha Kossuthéknak nagyobb érzékük van a diplomáciához, ha nincs Haynau és rémuralma, ha nem hagyjuk belerángatni magunkat az első világháborúba, ha nincs Tanácsköztársaság és Trianon, ha Horthy nem egy butácska katonatiszt, ha nem küldjük ki meghalni a férfiakat a Don-kanyarhoz, ha a nagyhatalmak nem dobnak oda a kommunistáknak, ha nincsenek itt a vodkától és az atomtöltetektől begőzölt orosz katonatisztek, ha nem marad el a rendszerváltás, ha az utóbbi három évtizedben nem rablóbandák váltják egymást az ország élén, ha az EU-pénzek nagy részét nem lopják el, ha a maradékot nem fő téri szökőkutakra és kínai térkövekre költjük” – mélázok el magamban, amikor a Laposa Birtok borteraszáról körbepillantok.

Merthogy innen nézve a táj, az ország és az egész világ valami ritkán tapasztalt kerek egésszé áll össze.

Nem olyan, mint az Alföld lusta üressége, a tengerek vagy nagy hegyek fenségessége, nem is mint a Mecsek vagy a zalai dombok belső használatú intimitása, hanem maga a harmonikus nagy egész, vízzel, földdel és éggel, humanizmussal és reneszánsszal, panteizmussal és istenhittel, borral és kenyérrel.

Laposa Birtok

Körülöttem mindenki mosolyog a napba és a pohárba, gyerekek játszanak a lábak és székek között, többgenerációs nagycsaládok ülik körül kedélyesen az asztalokat, szerelmesek igézően és ígérően néznek egymás szemébe.

Felettem a Badacsony furcsa szikláival, alattam szőlőtőkék és csinos, piros tetejű házak, még távolabb a tó, a pannon táj gyújtópontja, amelyhez mindenkinek kötődnek emlékei, amelynek partja kétségkívül előnyére változott az utóbbi évtizedekben, de amely – indokolatlan túlárazásokkal, a szocializmusból itt bodegákkal és szálláskínálattal – még mindig inkább csak ígéret.

Laposa Birtok

Merthogy a régió – jön a bizonyosság Laposáék teraszán ülve – könnyen lehetne Európa egyik top turisztikai csodája is. Hogy mi lenne ennek az ára, mi kerülne a másik serpenyőbe, azt most ne firtassuk, mindenesetre a Laposa-terasz egy roppant kellemes sziget, amelyből – ne legyünk igazságtalanok – egyre több van az országban.

A tények

Na de elég a lírából, gondolom, inkább a tényekre vagytok kíváncsiak.

Jönnek ezek is.

A Laposa-borterasz a Badacsonyi hegyen bújik meg, nem messze a Szeremley Borháztól, valamivel a Kisfaludy Ház alatt.

Ez azt jelenti, hogy a hajókikötőtől vagy az állomástól, egy kiadós hegyi sétával is megközelíthető.

Laposa Birtok

Mi történetesen autóval mentünk, miután kiderült, hogy a közeli Keszthelyről nem lehet közvetlenül vonattal eljutni ide. Autóval kis ügyességgel fel lehet jutni egészen a birtokig, mi pár száz méterre hagyjuk az autót egy parkolóban, de sokan a hegy alján teszik le a járgányt.

Reggel odatelefonáltunk, hogy foglalnánk délutánra asztalt, mire mondták, hogy minden foglalt, esetleg felszabadulhat valami, de ne kockáztassunk.

Mi kockáztattunk és nyertünk, egy asztalt szorítottak nekünk az alsó teraszon.

Laposa Birtok

Maga a hely jóval kisebb, mit amire számítottam, a felső fedett és az alsó nyitott terasszal együtt összesen talán egy nagyobb busznyi embercsoport képes egyszerre leülni. Van még egy pinceszerű rész is, de nyáron ki a fene ül be oda.

Laposáék nem sok sallangot hagynak, ide borozni érdemes jönni, a kevés harapnivaló is csak kiegészítés.

Alapjáraton két választásunk van. Vagy klasszikus borozásba kezdünk, vagy kóstolunk.

Ez utóbbi ára jelenleg 3000 vagy 4000 forint, amiért a listán szereplő 6 vagy 9 féle borba ihatunk bele. Rábízhatjuk a felszolgálókra is a sor összeállítását, némi instrukciókkal.

Borlap, 2017

Borlap, 2017

A pincér ilyenkor megjelenik az üveggel, beszél a borról egy-két bekezdést, majd önt belőle egy fél decinyit. Aztán mikor látja, hogy üres a pohár, megint jön.

Nekünk leginkább a szürkebarát (Pino), az Apukám Világa és a – méregdrága – Zeus jött be.

Kisérőnek sajtot, sonkát, szárazkolbászt magába foglaló gourmet tálat választottuk, és nem bántuk meg.

Bor mellé, 2017

Bor mellé, 2017

Az internetes kommentekben a Laposa-borteraszt sokszor éri az a vád, hogy túlárazott. Nos, kétségkívül jobban a zsebünkbe kell nyúlnunk, mint a Sparban vagy a sarki borozóban, a leegyszerűsített képlet az, hogy nyugat-európai árakon kapunk nyugat-európai minőséget és életérzést.

Egyébként Magyarországon amúgy sem az árakkal van a nagy baj, hanem a fizetésekkel; és akkor most visszaugorhatnánk az első bekezdéshez, de legalább itt igyekezzünk túllendülni rajta, úgy, ahogy a Laposa borterasz teszi.

Értékelés: 9/10

A Laposa Birtok weboldala


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
wpDiscuz