Az európai népességfogyás és bevárdorlás számai


Az utóbbi években sikerült hiszterizálni a közvéleményt, így ma már alig érdekelnek valakit a számok. Azért ideteszem őket, hátha tudtok, pro vagy kontra, valódi érveket kicsipegetni belőlük. Hálátlan feladat, tudom.

Tavaly részt vettem egy nemzetközi rendezvényen, ahol mellékszálként az európai bevándorlás is szóba került. Kiderült, hogy az egyik előadó ugyanabban a horvát menekülttáborban járt, mint a kontinens másik végéből érkezett résztvevő, tapasztalatuk azonban homlokegyenest ellentmondott egymásnak.

Ugyanilyen ellentmondóak a külföldön dolgozó magyarok beszámolói az angol, német, svájci stb.  helyzetről, és igazából akkor zavarodunk össze, ha sikerül rábeszélnünk egy déli határszakaszon szolgáló rendőrt, hogy meséljen.

Na mindegy is, csak annyit akartam kihozni mindebből, hogy az átalakulás alatti Európa állapotát mindenki másként tolmácsolja, sokkal inkább érzelmi, semmint racionális alapon, és az érzelmi hullámokat aztán tovább korbácsolja, majd magabiztosan meglovagolja a politika.

Nem, egyáltalán nem normális, hogy az európai határokon milliók kopognak, hogy alkalmanként ismeretlen százezrek mindenféle papír nélkül kolbászolnak át a belső határokon, hogy letelepedve nem kevesen fittyet hánynak a befogadó kontinens alapvető normáira.

Mint ahogy a magyar kormány plakátkampánya sem az, nemcsak a szándékos félelemkeltés és torzítás miatt, hanem mert nem hagy esélyt az értelmen alapuló, valódi megoldást kereső vitáknak.

Itt van például a népességfogyás kérdése, amely már most okoz némi zavart a munkaerőpiacon, és a későbbiekben beláthatatlan következményei lehetnek.

Baloldalt fenn azok országok lennének, ahol bevándorlókkal esne a népesség, nélkülük viszont emelkedne. Jobbra fenn az a négy ország, ahol bevándorlók nélkül is emelkedne a népesség. Balra lent azok az országok, ahol várhatóan mindenképpen csökken majd a népesség, míg jobbra azok, akiket „kisegítik” a bevándorlók. (Grafika: Economist)

Baloldalt fenn azok országok (lennének), ahol bevándorlókkal esne a népesség, nélkülük viszont emelkedne. Jobbra fenn az a négy ország, ahol bevándorlók nélkül is emelkedne a népesség. Balra lent azok az országok, ahol várhatóan mindenképpen csökken majd a népesség, míg jobbra azok, akiket „kisegítik” a bevándorlók. (Grafika: Economist)

Az Economist most az Eurostat számaira alapozva közzétette, hogy a népesség terén mire számíthatnak a kontinens országai 2050-ig.

Két verzióval számolnak, egy bevándorlók nélkülivel, és egy olyannal, ahol a bevándorlás a jelenlegi szinten marad.

A számok meglehetősen sokkolók, és segítségükkel jobban megérthetők néhány országnak a motivációi. Bevándorlók nélkül Ausztria, Németország és Olaszország lakossága súlyos milliókkal csökkenne, és mindössze négy olyan van (Franciaország, Írország, Norvégia és Nagy-Britannia), ahol nélkülük is növekedne a népesség.

Különleges helyzetben vannak azok a kelet-európai országok, ahonnan jelentős az elvándorlás. Az Eurostat szerint Görögország, Románia, Horvátország, Lettország és Litvánia sehogy nem jön ki jól a helyzetből, és Magyarország helyzete sem lesz egyszerű.

Európai országok és a népesség várható változása. Vörös színnel a változás, ha megállna a bevándorlás, kékkel, ha a jelenlegi szinten folytatódik. Jobboldalt a népesség várható változása millióban. (Grafika: Economist)

Európai országok és a népesség várható változása. Vörös színnel a változás, ha megállna a bevándorlás, kékkel, ha a jelenlegi szinten folytatódik. Jobboldalt a népesség várható változása millióban. (Grafika: Economist)

Ha nem érkeznek hozzánk bevándorlók, akkor 2050-re a – nyilvánvalóan elöregedett – lakosság 8,5 millióra zuhan. Ha folytatódik a migráció, „csak” félmillióval leszünk kevesebben.

Elvileg persze valahogy lehetne növelni a gyerekvállalási kedvet, de ennek nem látszik nagy nyoma, eredménye meg végképp nem.

Az persze nem világos, hogy a bevándorlók és kultúrájuk hogyan alakítják át Európa mindennapjait, mint ahogy egyelőre homály fedi azt is, hogy milyen válaszokat lehet adni a népesség csökkenéséből adódó súlyos gazdasági és társadalmi kihívásokra.

Szóval a plakátok helyett talán értelmes vitákat kellene folytatni. De tartok tőle, hogy már késő.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés