Lassíts kicsit, hékás!

Üljünk le kicsit az árokpartra tücsköket hallgatni.


Az én Amerikám

Amerikáról megannyi kép él bennünk. Van a világuralomra törő szabadkőműves, van az elbutult, elhízott Amerika, van a világ cowboy-csendőre, a Hollywood, az iPhone és az innováció Amerikája, a New York-i felhőkarcolók, a kosárlabda, nagy autók, Las Vegas, az egészségügy csődje és diadala, és még annyi egyéb. Ezekben a napokban például […]


A hosszú hétvége luxusa

Most éppen azt gondolom, hogy nem az iPhone, a lapos óriástévé, a Vörös-tengeren való búvárkodás, a fővárosi Király utca környékén való bulibasüppedés vagy éppen a kerek női popsikról való porszippantás a valódi luxus. Hanem a lelassított, magamra, magunkra fordított idő. Mondjuk hét közepén eldönteni, hogy a hétvégén „pörgetés” (egy itt […]


A közepesen lerobbant gyorsvonatok szabadsága

Talán ti is észrevettétek, hogy alig észrevehetően, de mégis változik a világ különböző dolgaihoz való személyes hozzáállásunk. Legalábbis az enyém változik. Tavaly írtam is, hogy egyre jobban vonzanak a jó minőségű dolgok. Szerencsére egyelőre nem minden, de aggasztó mértékben szaporodnak az ilyen jelek. Más típusú változások közé tartozik az, hogy […]


Bedugatlan hétvégéim

Munkamániámon, azt hiszem, nem lehet már segíteni, de az mindig megnyugvással tölt el, amikor konstatálom, hogy internet-függőségem még csírájában sem létezik. Amikor évente-kétévente akár egy hétre is sikerül kiszabadulnom a napi taposómalomból, kiválóan tudok a tengerben polipokat kergetni, nagyvárosok titkait fürkészni, agy éppen a réten ellenszélben tollaslabdázni, anélkül, hogy egy […]


Sárguló könyvlapok

Agyam rejtett zugaiban van egy olyan állandóan jelenlevő kóbor gondolat, mely azt súgja, hogy ami régebbi, az biztosabb, stabilabb és tartósabb. Valószínűleg ez az oka annak a kellemetlen érzésnek, ami az utóbbi hetekben többször is hatalmába kerített. Semmi tragikus, de nyugtalanító. Arról van szó, hogy egyre több könyvem papírlapjai sárgulnak. […]


Hidak és Visegrádok

Egészen biztos, hogy vér szerinti magyarok is vannak az őseim között, csak éppen nem tudok róluk. A német, osztrák, lengyel, szerb és horvát felmenők majdnem biztosnak látszanak, ami megnyugtatóan kevert génbanknak tűnik, ugyanakkor nem könnyíti meg az identitást, és hát a nacionalista szólamokkal való zavartalan azonosulás sem megy túl könnyedén. […]


Nyolc gesztenye

Szerintem az jó jel, ha városkerülő futás közben, az októberi napfényben elém hullik egy gesztenye a fáról, és mikor felszedem a társaival többivel együtt, összesen nyolc gesztenyét számolok meg a két tenyeremben. Nyolc volt egykoron a szerencseszámom, ez volt focimezem hátuljára varrva, amikor külvárosi grundcsapatot szerveztünk. Mi is a vadgesztenye […]


Erdő a semmiből

Ezzel az MMIK előtti fasorral úgy vagyok, mint a gyerekkorral. Hetedikes vagyok az iskolaudvaron, egyet pislantok és máris itt ülök romló szemeimmel a laptop előtt. Mintha semmi lett volna az a pár évtized. Emlékeimben az MMIK előtt is mintha végtelen sok ideig lett volna egy rétszerű valami, apró facsemetékkel a […]


Jönnek mennek az órák

Fogadjunk, hogy nem emlékeztek arra a márciusi bejegyzésemre, amelyben azt a fontos információt osztottam meg Veletek, hogy óráshoz indul a proletár kínai IKEA-vekkerem és az arisztokrata svájci Longines. Látszólagos különbözőségük ellenére lélekben egyformák: mindketten rugós, felhúzható szerkezetek, egy letűnt mechanikus kor érzékeny gyermekei, olyanok, akiknek még van lelkük, vagy legalábbis […]