Én mondom, esténként remek kikapcsolódás a karfás fotelben irodalomról olvasni. Itt van például ez a pihentető bekezdés, amibe tegnap úgy éjfél körül futottam bele. “A mítosz tematikus szerkezet, meghatározott rendszerű, sarkított motívumok szövevénye, a játékvers ritmikus alapú zenei építmény. Döntő mozzanata nem a külső ritmikai kör, mert az a legkülönfélébb […]
Nem olyan régen beszámoltam arról, hogy két új könyvet kezdtem el olvasni. Most új fejlemények vannak, melyek hordoznak talán egy hangyányi tanulságot. Emlékeztetőül: a James Bowen „The Street Cat Named Bob” című könyve az angol könyvpiac egyik nagy slágere. Egy kábítószeres londoni utcazenész és egy kóbor kandúr egymásra találásának a […]
Este néztem kicsit az Euronews-híreket Szíriáról, és megint csak ugyanarra a következtetésre jutottam, mint Jugoszlávia vagy Afganisztán esetén. Hogy a félnormális országok esetében milyen apró dolog is elég, hogy hirtelen pokollá változzon minden. Most azt próbálom magammal elhitetni, hogy nyugi, csak a szokásos túlreagálásom suttogja a fülembe, hogy Magyarország is […]
Négy éve voltam utoljára a Szigeten. Idén is kísértésbe estem, különösen a Blur és Nick Cave miatt, és amikor tegnapelőtt este belenéztem az interneten a Biffy Clyro igencsak A-kategóriás koncertjébe, nem mondom, hogy nem sajnáltam, hogy nem vagyok a nagyszínpad előtt. De összességében, ilyenkor, amikor vége, midig átjár egy kicsike […]
Általában esténként két könyvet olvasok párhuzamosan a kislámpám fényénél. Ha nagyon fáradt vagyok – ez gyakran előfordul napi 10-12 órai munka után – akkor már egy oldal után beájulok, de néha, sajnos egyre néhább, hajnalig bírom. Most egyszerre kezdtem el két könyvet, és mindkettő távol van az irodalmi fősodortól. London […]
Nem az első, és remélhetően nem is az utolsó alkalom, hogy miután rájövök arra, hogy elsiklottam valami fontos felett, nagy elánnal igyekszem pótolni a lemaradást. Szóval kicsit bent ragadtam ebben a Weöres Sándor-dologban. És minél mélyebb vizekre evezek, annál kevésbé tűnik túlzásnak, hogy – tényleg nem tudok jobb szót – […]
Igyekszem némileg csökkenteni Weöres Sándor körüli hatalmas fehér foltjaimnak méretét. És élvezetet lelek a pótlásban. Ma este például ebbe a versbe ütköztem. Kiteszem, mert nem korlátozza intimitás. Sőt. Weöres Sándor: Nagyfejűek Csak játszani tudnak, fontosdit lényegesdit. Alig koptak ki az álmodásból és álommá aszott a valóság ápolt kezeik között. Az […]
Nemhogy a választ, de még azt sem tudom, lehet-e vitatkozni egyáltalán azon, hogy van-e a valamiféle objektív mércéje az írás minőségének. És mégis. Valami azt súgja, hogy igen. No nem egy colstokszerű eszközre gondolok, ami egész pontosan megmondja, hogy ez a novella 17 centi, a másik meg 54, így az […]
Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv. 100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad. A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az […]
Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk. Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni. Így […]