Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv.

100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad.

A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az amúgy is nyomott 1790 forintos eredeti ár helyett nekem mindössze 340 forintért sikerült megcsípnem valami nagy kiárusításban, hanem mert egyszerre 15 szerzője is van.

Mind a 15 kortárs ír író, állítólag egyik nagyobb név, mint a másik, amit én készséggel elhiszek, mivel a kortárs ír irodalomban való tájékozottságom nem hézagmentes.

Egyébként úgy tudta egyszerre 15 ember írni, hogy mindegyikük egy-egy fejezetet írt, továbbfűzve a korábbi történetet, és egyben feladva a leckét az utána következőnek.

A bűnügyi történetbe ágyazott szórakoztatás – szerencsére – nem teljesen felhőtlen, a fekete humor és a társadalomkritika mellett fel-feltűnnek az ír irodalmi vonatkozások is, különös tekintettel Joyce-ra. Hogy mi áll össze a legvégén, majd kiderül, de az alapanyagból és az alapléből kiindulva olyan nagyon rossz már nem lehet.

Arról egyelőre fogalmam sincs, hogy a könyvnek miért az a címe, ami, de aki idáig elolvasta ezt a blogbejegyzést, mindenképpen megérdemel egy Yeats-verset.

William Butler Yeats: Az ember négy korszaka

Testével vívott harcokat,
De teste győzött, s fennmaradt.

Majd szívével is hadba szállt,
S elhagyta béke, tisztaság.

Majd szellemével küszködött,
Míg büszke szíve megszökött.

Most Istennel csatáz vadul –
Éjfélt üt: Isten lesz az úr.

(fordította Gergely Ágnes)