Az az igazság, hogy csak úgy teszek, mintha számomra olyan fontos volna a migráció, mit mondott Orbán Viktor az erdélyi szabadegyetemen vagy mit hogyan tálal a pártmédia. Valójában nem nagyon izgatnak, mert a valóságban alig van kapcsolódási pontom ezekkel az ügyekkel. Sokkal érdekesebb a futóprojektem, merthogy ott mégiscsak rajtam múlnak […]
Miközben Orbán Viktor Erdélyen – hű fegyverhordozójával, Tőkés Lászlóval az oldalán – zord igék, főnevek, melléknevek és egy szögesdrótkerítés segítségével védte meg Európát a csak bajt hozó bevándorlókkal és az azok szekerét toló baloldallal szemben, addig én sokkal prózaibb dolgokkal foglalkoztam. Lementem a kellemesen hűvös pincébe, és sok hónapnyi halogatás […]
Zárkózott természetem blokkolja, hogy erős konkrét példákat hozzak, így most vagy nektek kell ilyeneket emlékezetből elővarázsolni, vagy egyszerűen el kell hinnetek, hogy én azt hiszem, hogy meglehetősen intarziás mintákba rendeződnek bennem a dolgok. Nincs ebben semmi képlékenység, kiforrott, kerek világ ez, csak éppen jól megférnek egymás mellett a – látszólagos […]
Egy hónap kihagyás után felvettem ismét a futócipőmet. Mentségemre legyen mondva, hogy most egész elfogadtató alibim van a kihagyásra. Ha minden igaz, 55:35-ot futottam tegnap 8 kilométeren, ami egyrészt gyengébb, mint a korábbiak, másrészt örültem neki, hogy ezt tudtam, mert nem voltam benne biztos, mennyit jelent a kiesett idő. (Plusz […]
Szűk egy hónappal ezelőtt adtam közre önmegfigyelésem eredményét, amely láthatóan felkeltette az olvasói érdeklődést. Ilyen sikerek után szokott Hollywood gyorsan egy második bőrt is lehúzni a témáról, és így teszek én is. Mentségemre legyen mondva, hogy így kívánja a blogírói korrektség is, hiszen a korábbi grafikon a fedett uszoda használatára […]
Talán ha Budapesten laknék. Akkor még az is lehet, rámozdultam volna valamilyen könyvheti programra, beszélgetésre, felolvasásra, hasonlóra. De az is lehet, ott sem. Az irodalommal az a gond, vagy éppen az benne a jó, hogy csuda intim dolog. Legalábbis számomra. Én vagyok és a könyv, ketten együtt, nincs szükség ott […]
Attól tartok, kezdenek önismétlők és unalmasak lenni a futósikereimről szóló, cipővel illusztrált blogbejegyzéseim. Mindegy, most már leírom, abban a hitben, hogy életetekben talán nem én vagyok a legirritálóbb dolog. Ma a megint a salakoson voltam, ahol a kellemes hőségben egy keresztbe állított focikaput kerülgettünk a futópályán. Ennek ellenére egy percet […]
Ha kormánypárti sajtó lennék, bizonyára teli torokból, harsányan és címlapon hoznám, hogy ma délután sikerült 24 másodperccel jobbat futnom, mint a múltkor. (Összesen: 20 kör = 8 kilométer = 55 perc 52 másodperc.) Én azonban ezt módfelett szerény eredménynek tartom, mert azt jelenti, hogy körönként alig több, mint egyetlen másodperccel […]
Számomra hosszú-hosszú évek, évtizedek óta ugyanazt jelentik az állami ünnepek. Az unalmas, üres, patetikus, izzadtságszagú frázisok végtelen pufogtatását. Hogy a politikusok többre nem képesek, azt elfogadom. Csak azt nem értem, hogy mi miért nem sírunk, röhögünk vagy dühöngünk ilynekor teli torokból. Az alábbi idézeteket néhány perc alatt gyűjtöttem össze az […]
Éppen az összeesküvés-elméletekről olvasok egy könyvet. Ebben többek között az áll, hogy amikor Szovjetunióban anno leleplezték a Trockij-féle összeesküvést, fény derült a démonian ravasz szabotázsakciókra is. Így például a szabotőrök Ukrajnában szándékosan rossz hatásfokkal működtették a kokszolókemencéket, ugyanitt értékes melléktermékeket hagytak kárba veszni. Mások a vasúti teherszállításban okoztak károkat azzal, […]