Forgolódtam éjszaka, és az ilyen forgolódások jellegzetes velejárója, hogy bekopognak a múlt arcai, tárgyai, helyei. Bekopogott például Varga Katalin Mosó Masa mosodája, egyik legkorábbi könyvélményem is. Most úgy gondolom, ez kis gyerekkönyv jelentős hatással volt az egész életemre. De lehet, így volt megírva. Többek között a Mosó Masában.
Ahogy arra már erőteljesen céloztam, az utóbbi napokban mozgásomban erősen korlátozott vagyok. Így amikor a kéményseprő bebocsátást nyer a lakásba, hogy elintézze évi rendszeres pénzbehajtását ellenőrzését, ülök feltámasztva a kanapén, lábamnál egy régimódi világatlasz, kezemben a National Geographic ajándékba kapott különkiadása. „Best City Weekends” a címe, 33 nagyvárost mutat be […]
1. Párhuzamot vonva a ’48-as eseményekkel a Miniszterelnökséget vezető államtitkár [Lázár János] hangsúlyozta: “nem vagyunk erőtlenek, nem hagyjuk magunkat, jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől és megtanulja, hogy a szabadságszerető magyaroknak senki nem diktálhat”. A magyarok túl sokáig éltek nagy birodalmak alattvalóiként, hol a török, hol a Habsburg, hol a […]
Egy idő óta és még egy ideig ez a reggeli (déli és esti) kilátásom. Ha nem is könnyen, de meg lehet találni benne az örömöt.
Egyelten sorozatot nézek, azt is rendszertelen, letöltős, utángyújtásos formában, a Martin Scorsese által jegyzett Gengszterkorzót, amely az amerikai szervezett bűnözés klasszikus időszakába, a szesztilalom idejébe repít el, és igyekszik nem túlságosan elrugaszkodni a történelmi tényektől. Az általam utoljára látott epizódban Al Capone és barátai Chicagóban vetik be magukat a napi […]
A napokban bejárta az országos sajtót, hogy a mecseki erdőben több száz pénztárgépet találtak. Innen jutott eszembe, hogy néhány héttel ezelőtt én meg autógumikat találtam a mecseki erdőben. Le is fotóztam őket: Nem lehet, hogy ezek a dolgok – tekintettel a környék ipari múltjára – egyszerűen vadon nőnek arrafelé?
Maradjunk csak annyiban, hogy éppen ideje, hogy kisüssön a nap. És egy darabig süssön aztán rendesen, ha már úgy nem is tud soha. És most nem feltétlenül életem első gipszére gondolok. Ennyi, aztán mozduljunk a fény felé.
Mivel eme pécsi vendéglátóipari-egység nevében (Revízió Mulató) éreztem némi ellentmondást, a múltkor nyomtam róla egy mobilképet, hogy majd egyszer írok róla egy-két sort. De mikor a hely nevét ma délután beütöttem a Google-be, kiderült, hogy ezt már megtette bőven helyettem az országos és a helyi sajtó. És nem két sort […]
Biztos ismeritek azt az érzést, amikor olyan biciklit hajtotok, aminek olyan az áttétele, hogy irgalmatlanul sokat kell tekerni azért, hogy megtegyen néhány métert. Az ilyen járgány módfelett haszontalannak tűnik sík terepen, viszont mihelyst dombnak felfelé haladunk vele, kiderül, micsoda előny ez. Ugyanis ha megfelelően kicsi a fogaskerekek áttétele, ülve megmászhatjuk […]
Amikor az állami tévé híradója átment egy észak-koreai üzemi faliújság szintjére, erősen bosszantott a dolog. Nemcsak azért, mert papíron mégiscsak demokrácia, Európa és a 21. század, hanem azért is, mert önmagában is gusztustalan. Ma megint volt szerencsém látni az esti félnyolcast, és az jutott eszembe, hogy talán nem is baj […]