Az alábbi írás öt évvel ezelőtt keletkezett. Most már bizonyára mást figyelnénk és másként írnánk meg. Ugyanakkor a lényeg nem változott, egyben megmagyarázza, hogy miért s hogyan indult el ez a sorozat, amely később népszerű lett.
Mondjuk úgy, hogy piros-fehér-zöld ködbe szédülve lehetetlen helyzetbe hozunk néhány száz magyar családot.
Ahogy múlnak felettem az évek, úgy leszek egyre válogatósabb. Így vagyok a sörrel is, amit egyébként alig iszom.
18 és 20 évesesen elég gyakran utaztunk Budapestre barátommal. Különösebb célunk nem volt, csak a fővárosban valahogy tágasabb volt a levegő.
Persze, izgalmas, hogy melyik előadás kapta az idén pécsi POSZT nagydíját (Kecskeméti Katona József Színház: Macska a forró bádogtetőn) vagy hogy Münchenben egy zenei fesztivállal tisztelegnek majd Bartók Béla előtt (olyan szólistákkal mint Vlagyimir Jurovszkij vagy Valerij Afanaszjev), de attól tartok, ezekben a napokban valamivel jobban mennek a fociról szóló […]
Volt korábban egy korszakom, amikor megpróbáltam elhitetni magammal, hogy szeretem a kisipari módszerekkel előállított szűretlen sört. Mert az olyan jól hangzik. Minden évben lelkesen kirendeltem egy korsóval a Savaria Karneválon, hogy már első kortyot úgy kelljen leerőltetni a torkomon. Nem ízlett. Hogy aztán később megint elhitessem magammal, hogy én végső […]
