Az én Hobbitom olyan, mint a szűretlen sör



Volt korábban egy korszakom, amikor megpróbáltam elhitetni magammal, hogy szeretem a kisipari módszerekkel előállított szűretlen sört. Mert az olyan jól hangzik.

Minden évben lelkesen kirendeltem egy korsóval a Savaria Karneválon, hogy már első kortyot úgy kelljen leerőltetni a torkomon. Nem ízlett. Hogy aztán később megint elhitessem magammal, hogy én végső soron szeretem ezt, és a következő évben megint kirendeljem a korsót, nagyjából hasonló eredménnyel. Csak 2-3 éve történt, hogy vettem egy mély levegőt, és eldöntöttem, hogy hagyom a szűretlen sört másra.

Kicsit hasonló a helyzet a Gyűrűk Urával. Valószínűleg szeretnem kellene, mert vagy egy tucat olyan hiteles ismerősöm van, aki rajong Tolkien univerzumáért.

De amikor annak idején megláttam az első filmet, már a 10. percet untam, és alig vártam, hogy vége legyen. Aztán ugyanez történt a folytatásoknál is.

Több éves kihagyás után tegnap megint nekiugrottam egy Tolkien-filmnek (A hobbit – Váratlan utazás), lelkesen, mint egykor a karneváli szüreten sörnek. Hogy már az első vizuális kortyok után az órámra nézzek, hogy óh, istenem, mennyi idő van ebből még hátra.

A hobbit - váratlan utazásKérném tisztelettel, három óra volt hátra.

Három órán keresztül jönnek-mennek a törpök, a hobbitok, tündék, orkok, sárkányok és egyéb lények, számomra zavaros és érthetetlen célból, hosszú üresjáratokkal, gyenge humorral és lapos meseklisékkel.

Körülbelül egy óra után vallottam be magamnak: hagyom én ezt az egészet másra, egyszerűen nem én vagyok a célcsoport. Ez van. Pont.

Miután túltettem magam az önvallomáson, egy fokkal jobban élveztem a háromdimenziós, hiperprofesszionális látványt: nem volt már tétje a dolognak.

Jó eséllyel ez volt az utolsó Tolkien-filmem.

Két megjegyzés azért ide kívánkozik:

1. Tolkien-rajongó ismerőseim szerint ott követtem el az első hibát, hogy nem olvastam el a regényeket. Merthogy a filmek igencsak gyenge lenyomatai az eredeti történeteknek, karaktereknek és helyszíneknek. Csakhogy nekem a filmek elvették a kedvem a könyvektől.
2. Azt viszont pozitívumként könyveltem el, hogy a Savaria moziba visszatértek a nézők. Kb. 2/3 házzal ment a szombat esti előadás.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés