Na akkor hajrá, feldübörögtek a motorok, indul a kormányzati kampány új fejezete, egyelőre csak ez a Modern Városok izé volt az anyóshoz bedobva (nálam ki van írva, hogy reklámot nem kérek), de nyilván nemsokára kapjuk a migránsosakat is tonnaszámra.
Elkészült Szombathelyen a székesegyház előtti tér. Egyszerűen nem hiszem el, hogy csak ennyire telik a fantáziából.
Ti is tudjátok, hogy vannak napok, amikor csendesség költözik a szívbe, megbékélünk a sorssal, rájövünk, hogy nem lázadni kell, hanem örülni annak, hogy lehetünk, éppen itt és éppen most.
Kertész Imre K. dosszié című beszélgetős életrajzregényét egy budapesti oda-vissza vonatút alatt tudtam le. Becsületesen bevallom, ahogy az amúgy kiváló Sorstalanságra nem jutott volna eszembe Nobel-díjat adni, úgy valószínűleg ezt a könyvet sem olvastam volna el a Nobel-díj nélkül, de ettől függetlenül Kertész kétségkívül nagy író, és ami a K. […]
Mottó: „Nem könnyű úgy fogalmazni, hogy ne értsetek félre, de ha így lesz, az sem tragédia, és különben sem ez az utolsó eset.” (jozing) Amerikát egyes balos és jobbos körökben már régóta divat szidni.
A Persepolis egyik üzenete
Tegnap este a családi filmklub keretében megnéztük a Persepolis című animációs filmet. A 2007-es francia alkotás Marjane Satrapi önéletrajzi ihletésű képregényéből készült és egy iráni kislány felnőtté válását, iráni és bécsi élményeit meséli el.
A lírai hangvételű, Oscar-díjra is jelölt alkotásnak számos üzenete van politikáról, vallásról, szabadságról, emberi humánumról.
Ami még ezek mellett eszembe jutott nagy hirtelen, az az, hogy milyen gyorsan és milyen könnyen taccsra lehet tenni egy országot, hogy egy maroknyi embercsoport tevékenysége nyomán micsoda borzasztó hellyé vált az egykori Perzsia. És hogy ehhez hogyan asszisztáltak a tudatlan tömegek, és hogyan vergődtek azok, akik valami szebbre, jobbra vágytak.
Aztán eszembe jutott az a perzsa lány, aki – az emlékezes, erőszakba torkollott szavazás után – férjével együtt néhány éve elmenekült Iránból, és akikkel a Sziget egyik koncertjén sikerül néhány szót váltani és néhány sört közösen lecsúsztatni. (Lásd a második fotót.)
Szóval vigyázni, gondolkodni és sokat olvasni. Nem elcseszni.
