Házi gyártású mémjeim az Elios-ról, a választásokról, kátyúkról és egyéb dolgokról
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Nem hiszem, hogy az én Ady-idézeteimet hiányoljátok most leginkább a világból, de bevallom, nem igazán érdekel, hogy ketten vagy húszezren olvassátok majd ezeket. Én ideteszem őket szép sorban, kissé megnyugtat az a tudat, hogy legalább ennyit megtettem.
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Amikor tegnap Clint Eastwood filmjének felfüggesztéséről olvastam, bevallom, azt hittem, orosz dezinformációs propagandáról van szó.
Mikor a generációm tagjai azzal jönnek, hogy hol vannak már olyan zenekarok, mint voltak egykoron a hetvenes, nyolcvanas stb. években, akkor mindig azt mormogom, hogyha valami nincs szem előtt, az még nem jelenti azt, hogy nem létezik.
Az utóbbi hetekben-hónapokban kicsit összecsaptak a fejem felett a teendők hullámai, de néhány mémre azért futotta esténként.
Az alábbi fotókat Szombathely különböző helyszínein készítettem. Készültek napsütésben és esőben, télen és nyáron, napközben és este, észajon és délen, a várostól közel vagy távol.
Igen, jól gondoljátok: megint elvesztettem és megint meglett. Ha más mesélné, nem hinném el.
Nem is tudom, meddig volt feltúrva a szombathelyi belváros, az biztos, hogy a Kőszegi utca, a Széchenyi utca és a Berzsenyi tér egy jó darabig ki volt vonva a forgalomról.