Nem számoltam össze, hány helyen dolgoztam életemben, azt hiszem, a kezemen és a lábamon levő összes ujj kevés lenne ehhez. De ha meg kellene neveznem azokat a munkákat, amiket valóban szívesen csináltam, mindenképpen közöttük lenne az általános iskolában eltöltött időszak. Majd egyszer talán részletezem a pozitívumokat. De a hétfői hír […]
Gondolom nem én vagyok első a sorban, aki észrevette, hogy a mindennapokban egyre gyorsabb ütemben terjed a tegeződés gyakorlata. Nem tudom, hogy ez a nyelvi változás angolszász mintára zajlik-e, a demokráciának vadhajtásáról van-e szó, esetleg az általános szellemi és kapcsolati leépülés markáns jele. Nekem – bevallom – annyira nem tetszik. […]
Első Cseh Tamás-lemezem a Fehér babák takarodója volt. 1979-ben jött ki, és én melegében megvettem, mert akkortájt értesültem megbízható forrásból, hogy Cseh Tamást kell hallgatni. Hallgattam is ezután Cseh Tamást, élőben és lemezről, hol nagyon sokat, hol nagyon keveset. Az utóbbi évtizedben inkább az utóbbi. Mindenesetre elég hamar rájöttem, hogy […]
Ez megint olyan kitárulkozós bejegyzés. Féltett kincseimet, a könyvjelzőgyűjteményem magját szkenneltem be nektek, hátha elnyeri tetszéseteket. Nem tudom, mikor kezdtem könyvjelzőket gyűjteni; habár a gyűjtés szó nem igazán fejezi ki ezeknek a papíroknak kötőanyagát. Leegyszerűsítve az történik, hogy amikor kezembe kerül egy pofás, színes kartondarab, ami bizonyos méreten felül, más […]
Amikor ma hajnalban a fotót csináltam, már tudtam, hogy ezt a verset mellé fogom tenni, sőt, talán előbb voltak a fejemben a verssorok, mint a kattintás. Uwe Gressmann neve minden bizonnyal ismeretlenül cseng a fületekben, aminek nem Ti vagytok az okai. A fiatalon meghalt német költőről gyakorlatilag semmilyen információ nem […]
Egy sötétbe nyúló, nagyszabású vasárnapi családi ebéd nemcsak arra jó, hogy sűrű leveseket, omlós hústekercseket, a mediterrán identitást erősítő sült zöldségeket és hasonlókat vegyünk magunkhoz, ahol minden fogást és minden pohár vörösbort könnyfakasztóan vicces családi történetekkel kísérünk el. Ugyanis mindezeken felül, mondhatni desszertként, már-már kiderült, hogy Márai Sándor is akár […]
A kölcsönlakás könyvespolcáról önkényesen leemeltem Shakespeare Vihar című színművét, mert utoljára huszonévesen olvastam, már nem emlékszem a részletekre, ugyanakkor minden feldolgozás, utalás és személyes emlékfoszlány azt sugallta, hogy érdemes lenni ezt érett fejjel is abszolválni. Szóval elkezdtem. Annyi már biztos, hogy rendhagyó Shakespeare-műről van szó, ami szerencsére nem olyan értelemben […]
Minden online újságíró életében egyszer el kell hogy jöjjön az a pillanat, amikor megvilágosodik a saját érdeklődése és az olvasói igények közötti hatalmas, szinte áthidalhatatlan szakadék. A kattintási számok ugyanis kegyetlenek. És az a baj velük, hogy nem lehet megdumálni őket. A nagy falnak futás egyik emlékezetes pillanata számomra 2008-ban […]
Csak ritkán szoktam a blogomba máshonnan kiollózott cikket hosszabban közölni, de ez a ritka alkalmak egyike. Egy német politikus távozott, mert felmerült a gyanú, hogy megpróbálta befolyásolni a közmédiát. Tehát nem azért, mert befolyásolta, hanem mert gyanúba keveredett. Magyarország tudjuk nem Németország, ami önmagában nem baj, de gondolkodjunk el, hogy […]
Ez pedig az első internetem borítója: Talán hülyén hangzik kicsit, így röviden megmagyarázom. Annak idején az nem úgy volt, hogy kábelen vagy a levegőből csak úgy jött az internet. Nem, kedves blogolvasó, azért meg kellett küzdeni. Az első internetemet kb. 15 évvel ezelőtt cd-n vettem a Datanettől. Ennek a borítóját […]