Amikor ma hajnalban a fotót csináltam, már tudtam, hogy ezt a verset mellé fogom tenni, sőt, talán előbb voltak a fejemben a verssorok, mint a kattintás.

Uwe Gressmann neve minden bizonnyal ismeretlenül cseng a fületekben, aminek nem Ti vagytok az okai.

A fiatalon meghalt német költőről gyakorlatilag semmilyen információ nem érhető el magyar nyelven (kivéve egy korábbi blogbejegyzésem), egyetlen vézna kis kötetet adott ki tőle az Európa Könyvkiadó 1983-ban, 1000 példányban.

Nem tudom mennyi fogyott akkor belőle, mindenesetre én őrzök egyet belőle a polcomon.

Kölcsön nem adom, de ha jól viselkedtek, akkor még teszek fel belőle verseket. Tudom, hogy csak erre vágytok.

Káosz
(Chaos)

Ülsz sárga zakatolásban.
Körülbóbiskolnak ködfüggönyök.
Álmokat hallgatnak el,
pedig ott kell mögöttük lenniük.
Lyukakat váj
ujjad benső életükbe.
Ekkor házak, utcák, emberek szállnak el.
Iszonyú. Már oda se nézel.
A sárga zakatolás sehol.

Forrás: Uwe Gressmann versei. Európa Könyvkiadó, 1983
Fordította: Kalász Márton