Azért voltam ilyen csendben az utóbbi héten, mert nem voltam itthon.

Itt voltam:

És délután így jöttem haza:

Az első kép kapcsán valószínűleg több mondókám is lesz.

Gaskó István most jelentette be, hogy iszonyúan sztrájkolni fognak a vasutasok.

Nincs ellenemre, mert szinte sose járok vonaton, de azért még kevésbé volna ellenemre, ha először mondjuk kiganéznák a vasúti kocsikat, és az egész MÁV-szolgáltatást feltornáznák az elégséges szintre.

A cég ugyanis olyan képet fest, mintha állandó munkabeszüntetés lenne náluk.

Minden nap akad néhány örömteli pillanat az életben.

Például akkor, amikor újra és újra megkönnyebbülten elkönyvelem, hogy idén nem megyünk ki sátorozni a Savaria Karneválra.

Persze voltak jó pillanatai a négynapos Fő téri kempingeléseknek, de mennyivel egyszerűbb lesz lazán odaténferegni, ha éppen kedvem van, leülni egy szalmabálára, kirendelni egy sört és három lépésnyi távolságról követni az eseményeket. Vagy éppen nem követni.

Próbálkozzon most más felfeszülni a karneváli lokálpatriotizmusra.

Az újjáélesztésről szóló bejelentés keltette kíváncsiságból vagy egy év kihagyás után bejelentkeztem az IWIW-re.

Azt hittem, már csak kiégett ugar az egész, de nem.

Láthatóan még sok aktív tagja van, ami nem is baj, mert – ha csak egy kicsit is utánagondolok -, egy hangyányival több értelme van az Origo cuccát tolni, mint a Facebook-ét. Ha már a közösségnek látszó közösségek felé tendál az internet iránya.

Elolvastam a régi üzeneteimet is, onnan tudtam meg, hogy még tavasszal meghalt az egyik középiskolás osztálytársam. Mellette ültem fizikán, őtőle hallottam először Cseh Tamásról.

Az események forgatagában nem is dicsekedtem: a leégett régi Videoton helyett új tévét vettem. Nagyon komoly cucc, Nokia, van hozzá távirányító is.

Mondjuk az ára is komoly volt: 5000 forintért kaptam meg egy kedves szentgotthárdi úrtól, aki házhoz is hozta a készüléket.

Szerintem a családja is örült, hogy a működőképes, kedves dobozt nem kell kidobni vagy otthon kerülgetni, hanem befogadta valaki.

Használatához jó szórakozást kívánt, és én eddig ehhez tartottam magam, szombat este például megnéztem rajta egy filmet.

Aki ismer, azt tudja, hogy már évek óta hajtogatom, hogy nem lesz jó vége annak, hogy ebben az országban – és az egész nyugati civilizációban – alig dolgozik valaki.

Menedzselésből, kommunikációból, coachingból, disszeminációból és hasonlókból nehéz fenntartani egy országot, ugyanis ebből nem lehet kenyeret, tejet, biciklit vagy kőolajat vásárolni a piacon.

Márpedig itt egyre többen disszemináltak és egyre kevesebbet sütöttek kenyeret.

Kis lényeglátással nem túl nehéz elképzelni, hova vezet mindez középtávon.

Erre jön Orbán Viktor, és azt mondja, hogy „jóléti államok helyett munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában”.

Szerintem igaza van.

Ám hogy pontosan arra és úgy gondol-e, mint én, abban bizonytalan vagyok.

Egy meglehetősen férficentrikus nyakkendőreklám a múltból.

(A felirat jelentése: Mutasd meg neki, hogy ez férfvilág!)

Érdekes, hogy ez az enyhe szexizmus akkor valahogy nem tűnt fel senkinek.

Azért jó lenne tudni, mi a túrót jelentenek azok a béna szimbólumok (?) a nyakkendőkön.