Akartam egy bejegyzést tenni az m1-en volt Cseh Tamás-estről, melyet ügyesen felvettem a videóra, és tegnap és ma este néztem vissza,
A színészek – néhány összejött pillanatot kivéve – nem voltak egy nagy számok, de az az 5 perc fekete-fehér Cseh Tamás … hát az … nézzétek meg …
Szóval akartam volna hosszabbat, rendeset írni, de aztán valami elkezdte nyomni a torkomat körkörösen befelé, mellesleg nem Cseh Tamás miatt, henem mert ilyen este volt; így maradt torzó ez a poszt.
Amikor jó pár évvel tetőzni látszott A da Vinci-kód-őrület, kötelességemnek éreztem, meg kíváncsi is voltam, hogy mi is ez.
Hogy 3 oldal után meglepetten megállapítsam, hogy nem tudom pontosan mi ez, de az irodalomtól meglehetősen távol áll. De azért kötelességtudóan végigolvastam.
Már akkor mondta néhány rajongó, hogy ne vonjak le elhamarkodott következtetéseket, Dan Brownnak sokkal jobb regényei is vannak, ilyen például az Angyalok és Démonok.
Amire most érkezett el az idő. És 20 oldal után szomorúan meg kell állapítsam, hogy ez sem irodalom. Nem az a baj, hogy ponyva, hanem hogy ponyvának sincs igazán jól megírva.
Szórakoztató meg minden, biztos végig fogom olvasni, talán még élvezem is, de ez a lényegen nem nagyon változtat.
Egy meglehetősen férficentrikus nyakkendőreklám a múltból.
(A felirat jelentése: Mutasd meg neki, hogy ez férfvilág!)
Érdekes, hogy ez az enyhe szexizmus akkor valahogy nem tűnt fel senkinek.
Azért jó lenne tudni, mi a túrót jelentenek azok a béna szimbólumok (?) a nyakkendőkön.