Ma reggel egy autó a házunk előtt trükkös módon felugratott az úttest és a járda közötti zöldövezetre, és nagy csattanással elsodorta a kukát, lenullázta a hirdető tábláknak felállított fémkeretet, a nemrég ültetett kisfát és annak a fakeretét.
Cserében otthagyott egy csokornyi törött spoilert, egy indexburát és némi szilánkos autótörmeléket.
Politikailag inkorrekt kérdés: Csak nem Buci járt felénk?
Lady Gaga melltartóiról, harisnyakötőiről és extravagánsan elegáns szerkóiról ismert zárójeles énekesnő.
Van benne valami lelket simogató, már-már humánus, ahogy texasi koncertjén beszerencsétlenkedi magát a zongora alá.
Azt hiszem, most először látom benne a nőt.
1.
Szektaként is emlegetett kisegyház temploma a város zöldövezetében. Mind a templom, mind a környezete irigylésre méltóan rendezett. Az épületből derűs tekintetű, drága és elegáns ruhájú emberek jönnek ki, kézen fogva vezetve szövetnadrágos, fehér inges gyerekeiket, unokáikat. A templom környékén felső-középkategóriás autók várják a szertartás végét. Van köztük osztrák rendszámú is. Vasárnap van.
2.
Egy kilométerrel odébb nagy lakótelep. Hiába van már délelőtt 11 óra, az utcák szinte teljesen kihaltak, eltekintve néhány szórványos kutyasétáltatótól. Meglep, hogy mennyi mini élelmiszerboltnak álcázott kiskocsma van errefelé, meglapulva a nagy tömbházak árnyékában. Mindegyik előtt kelet-európai szakadtságú férfiak állnak, rendszeres időközönként szájukhoz emelik az olcsó alkoholt. Vasárnap van itt is.
Ma (pénteken) nem találkoztam olyan emberrel, aki ne lett volna iszonyúan álmos.
Én most ébredtem fel egy kellemes délutáni kómából.
Cecelégy-invázió van, vagy mi?
Van olyan törvény, hogy minden állami és önkormányzati honlapnak teljesen használhatatlannak kell lennie?
Csak kérdezem. Sok mindent megmagyarázna.
Figyelmetekbe ajánlom, hogy s kedves és kis Kimozdulónkon éppen támad a sátán. Úgy lehet megszűntetni a 666-ot, hogy valaki gyorsan lájkolja. (Nem kellene ezt a “lájkolni” igét is indexre tenni?)
Egyébként akárhányszor a Kimozduló sikerére gondolok, ahogy minden hírverés nélkül ennyi rajongót és olvasót begyűjtött, az jut eszembe, hogy talán nem is olyan reménytelen az egész.
A hét végén büszke és sikeres harcot folytattam az entrópia ellen, dacolva a termodinamika második főtételével.
A hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt jelentette, hogy 16 év kihagyás után lefestettem a garázsajtót.
Mivel – fiammal vállvetve – gondosan leégettem, lecsiszoltam a régi festéket, precízen beeresztettem a fát lenolajjal, hogy majd két réteg hajólakkot kapjon, joggal remélem, újra kibír 16 évet.
Talán még akkor is lesz bennem erő az entrópia ideiglenes megfutamításához.
Arra is büszke vagyok, hogy tegnap este kiálltunk az autóval a garázsból, és bevittük a két ajtószárnyat a garázsba, hogy a bizonytalan idő miatt inkább ott száradjanak. Most esik, de az ajtóim száradnak csendben. Szépek lettek.
Hogy is mondja Dylan Thomas a Do not go gentle into that good night című versében?
“Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.”
Csakúgy eszembe jutott, csakúgy utánanéztem, csakúgy igazam van.
Gyakorlatilag ma az lesz aranylemezes, akit akarnak. Sőt majdnem, aki akar.
Valami döbbenet.
Jelenleg Magyarországon aranylemezt már 5000 eladott példány után adnak. Ha azt mondjuk, hogy egy lemez 3.000 forint, akkor 15 millió forintból (egy jobb autó, egy kisebb pesti lakás árából) simán megoldható a dolog, még akkor is, ha egyetlen darabot nem adnak el a lemezboltok.
Bár nem vagyok otthon a show business világában, de azért ez nem tűnik egy horribilis összegnek, nem is beszélve arról, hogy a pénz egy része jogdíjak stb. formájában vissza is jön.
Jazz és world music esetében egy aranylemez kijön 4,5 millió forintból. (Egy középkategóriás autó, egy kiadós lakásfelújítás.)
Íme, az aranylemezek aktuális példányszáma:
ARANY, PLATINA
– Hazai 5 000, 10 000
– Nemzetközi 3 000, 6 000
– Komolyzene, Jazz, World Music, Próza 1 500, 3 000
KISLEMEZ 1 500, 3 000
DVD
– Pop 2 000, 4 000
– Komolyzene, Jazz, World Music, Próza 1 000, 2 000
Mondjuk legalább ekkora vicc, hogy 3000 forint egy lemez. Ha ingyen adnák, még akkor is egyszerűbb lenne letölteni, mint elsétálni a lemezboltig.
Felnézek a lemezpolcomra, és azt mondom, kár, hogy így történt.
Mindig is szenvedéllyel válogattam a könyvesboltok kínálatában, legyenek azok hagyományosak vagy internetesek.
Tekintettel az utóbbi idők megszorító intézkedéseire, kicsit át kellett alakítanom a kultúrával és a könyvekkel kapcsolatos fogyasztási szokásaimat.
Ez a hagyományos könyvesbolt esetében úgy néz ki, hogy bemegyek, konstatálom, hogy miket kellene blokkoltatnom, majd nem blokkoltatok semmit, mondván, most csak kinéztem, majd legközelebb elviszem a zsákmányt. De mivel legközelebbre elfelejtem, hogy mit is néztem ki (úgy teszek), előröl kezdődik a procedúra.
Az Amazon esetében a következő a gyakorlat.
Bepakolok minden kívánatos dolgot a kosárba, de nem megyek a pénztárhoz, mert sokba’ volna.
Helyette egy hónap múlva megint benézek, megnézem, mi van a kosárban, és csóválom a fejem, hogy jaj, miket nem hozattam volna hirtelen felindulásból, majd megkönnyebbülve kiszórom a kosárból a tartalom 80 százalékát. Helyette beleteszem az aznap éppen kívánatos könyveket, ma például (egy Origo-cikk ihletésére) 5 darabot. Aztán nem megyek pénztárhoz. Így múlatom vidáman az időt.
Itt meg egy korábbi kép csomagérkezéskor, amikor még fiatal volam és meggondolatlan, és minket irigyeltek a németek és a franciák.
Jó vagyok abban, hogy leverek dolgokat az asztalról, polcról, bárhonnan, viszont reptében jó eséllyel el is kapom őket.
