Bogarak
Tekertem Zanatról Szombathelyre, alkonyat volt, először azon morfondíroztam, hogy bekapcsoljam-e a dinamót mint megbízható örömforrást, de aztán nem kapcsoltam, mert a figyelmemet elterelték a bogarak, rovarok és hasonlók.
Úgy másodpercenként nagyjából kettő csapódott belém, karomra, lábamra, de leginkább az arcomra, vagy legalábbis én ez utóbbi felületen éreztem leginkább jelenlétüket.
Ha mindehhez hozzászámoljuk az utóbbi napok szúnyoginvázióját, nem nehéz belátnunk, hogy ezek az apró élőlények, ha valamiért úgy gondolnák, órák, de legalábbis napok alatt simán véget tudnának vetni a homo sapiens törékeny uralmának.
Szóval viselkedjünk rendesen.