Néhány napja ellátogattam szülőföldemre. Terveztem sok mindent, erdőjárást, Pécs-túrát és kutyafuttatást, amikből aztán nem lett semmi, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nemcsak hideg volt, de esett is valami az égből.
Az akkor 22 éves fiatalember Debrecenben vetette papírra az alábbi mondatokat. Aki ne ismerne rá: az első bekezdésben Oroszoszágról van szó, míg a „metropolisz” Bécset takarja.
Nem hiszem, hogy az én Ady-idézeteimet hiányoljátok most leginkább a világból, de bevallom, nem igazán érdekel, hogy ketten vagy húszezren olvassátok majd ezeket. Én ideteszem őket szép sorban, kissé megnyugtat az a tudat, hogy legalább ennyit megtettem.
A közgazdaság fura fintoraként a külföldre távozók miatt kényszeremelkedésnek indultak a hazai bérek.
Így estefelé már nagyon ragoznám ezt a kérdést, meg hát korábban már néhányszor okoskodtam itt Ady Endréről.
Korábban már írtam, hogy olvasgatom és jegyzetelgetem Ady Endre publicisztikáját.
Tavaly ősszel már elmeséltem nektek Ady Endre publicisztikai kötetének történetét, hogy milyen ügyesen szereztem be, és hogy miféle láthatatlan légióba futottam bele.
„Akkor háború a háború, ha testvér öli a testvért” – mondja az egykori Jugoszláviában játszódó Underground című film egyik főszereplője, Marko, így foglalva össze a délszláv háború egyik lényegét, melyben – az igazukról meggyőződött – különböző „jugók” kb. 300 ezer embert mészároltak le csak azért, mert valamely más „jugó” etnikumhoz […]
Az utóbbi napokban többször is előjött ez a vers. Valahonnan érkezett és a fejemben elkezdett dolgozni.
Több mint négy évtizedet kellett élnem, hogy rájöjjek, mekkora költő volt Ady, és hogy miért is szereti őt annyira anyu.
Küldöm minden hortobágyi poétának.
————————————-
Ady Endre: A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemû legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát õrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nõtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nõre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belõle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
