Nemhogy a választ, de még azt sem tudom, lehet-e vitatkozni egyáltalán azon, hogy van-e a valamiféle objektív mércéje az írás minőségének. És mégis. Valami azt súgja, hogy igen. No nem egy colstokszerű eszközre gondolok, ami egész pontosan megmondja, hogy ez a novella 17 centi, a másik meg 54, így az […]
Azt már említettem, hogy az SZSE-pályára járok le futni, de azt még nem, hogy néha tanúja vagyok egy női labdarúgócsapat edzésének. (Azért csak néha, mert lusta disznó vagyok nincs időm sűrűbben lejárni.) A találkozások szellőssége mindenesetre nem gátol meg abban, hogy néhány következtetést vonjak le. 1. A nő focisták látványa […]
A szombathelyi Fő téren levő, patinás történelmű és belső terű gyógyszertár láthatóan profilt váltott. Most – a kirakaton át – így néz ki kínálata és a belső tere.
Csak idő kérdése volt, hogy mikor születik ez a blogbejegyzés, mert azt gyanítani lehetett, hogy a Duna árja majd eléri a gemenci erdőt. Nos, ahogy a ma esti MTI képek mutatják, most érte el. Könnyen vagyok, mert közben bekészítettem a videót és a dalszöveget is. Talán egyszer írok majd ehhez […]
Hogy spamet kapok, az bosszantó. Hogy otthonomban felhívnak, az szemtelenség. De hogy már munkaidőmben is rám nyitják az ajtót … Valami strandkommandó járt nálam az előbb az irodában. Igyekeztem udvarias lenni. A körülményekhez képest.
Harmincas évei elején levő jól szituált anyuka beszélhet a barátnőjével a napfényben fürdő szombathelyi Fő téren. Két év körüli lánya azonban unja a csevelyt. Nem tudom mióta folyhat a feltehetően nagyon magvas beszélgetés, de a kislány erősen menne már. „Kezded megint a hisztit, bazd meg, kezded?!” – mondja az anya […]
A szomszédom, K., tegnap késő délután azzal csengetett be, hogy szerinte le kellene fényképezni a kutyáját, mert ha az állat sapkát visel, akkor pont úgy néz ki, mint ByeAlex. Egészen pontosan így: A kutya neve egyébként Hobó.
Több helyen is olvastam, hogy vannak olyan országok, főleg a Közel-Keleten, ahol nem szabad semmi tárgyat megdicsérni vendégségben, mert a házigazda ilyenkor kötelességének érzi, hogy a vendégnek adja azt. Hasonlóan jártam egy szombathelyi bankban. Aláírtam valamit, és a bankos hölgy tolla jobban teljesített, mint a megszokott. „Ez tuti, hogy japán” […]
Négy évvel ezelőtt nagyon bíztam benne, hogy két év múlva ott leszek a Velencei Biennálén. Magam sem tudom, hogy miért, de valamiért mindig szerettem volna eljutni oda. Aztán két év múlna nem a biennále képzőművészeti felhozatala hasított belém, hanem a sebészkés. Nem baj, gondoltam, majd két év múlva. Két év […]
Ha szívem fölé teszem a kezem, nem merem kijelenti, hogy utálok vásárolni. Inkább csak nem érdekel. De ha már belekeveredek, akkor, bevallom bűnöm, akár még élvezni is tudom. Mivel most nem akarom a vérszegény és köldöknézegető humánértelmiség szerepét eljátszani, nem könyvesbolti példával hozakodom el. Hanem mondjuk a szombatonkénti Spar-bevásárlásokkal, amikor […]