Év szerinti archívum: 2012


A mai nap tanulsága

Most úgy tűnik, a fővárosi pr-cégek munkatársai között egyetlen egy sincs, aki le tudná írni azt a szót helyesen, hogy „menedzsment”.

Pedig számosan és számos alkalommal kísérelték ezt meg ma, és a kísérletek eredményét hírlevél (magyarul spam) formájában el is juttatták nekünk.

Ha már az ügynökségek ügy döntenek, hogy preferálják a helyesírásból közepest kapott tanulókat, a megtakarított összegből vehetnének egy helyesírási szótárt, amit láthatóan ezen cégek munkatársai nagy haszonnal tudnának forgatni.

Ha lenne energiám, időm, kedvem, összegyűjteném a példákat annak illusztrálására, hol is tart ma a szakma.


Gondolatok a csap felett

Reménytelenül nem tudok mit kezdeni az ezoterikus tanokkal, mivel semmivel nem tűnnek használhatóbbak, mint az anyaghívők bonyolultságukban is primitív világmagyarázatai.

Talán az a helyzet – villant át agyamon a gondolat kezet mosva egy fehér csempés helyiségben -, hogy minden tárgyon, növényen, állaton és emberen van egy végtelenül kicsinyke pont, lyuk az anyagban, amelyet nagyon nehéz észrevennünk, hiszen sem szemünk, sem türelmünk nincs hozzá.

Ez a minialagút vezet aztán valahová, akárhová, máshová.

Ha keressük, erőltetjük a szemünket, megtaláljuk.

Nagyon hülyén hangzik?


Fõváros a csúszdán

Mostanság viszonylag keveset kell a fővárosba járnom, ha szerencsés vagyok, van úgy, hogy negyedév, félév is eltelik két látogatásom között.

Így viszont jobban észlelhetők változások is.

Melyek meglepetést már nem okoznak, de egy kis keserű ízt azért odavarázsolnak a számra.

Mert mégiscsak arról a városról van szó, melyet annyira szerettem fiatalon, s melyhez annyi kedves emlék köt.

Ma reggel például a Keleti pályaudvartól és környékétől riadtam vissza. (El tudom képzelni, mi lehet annak a buksijában, aki itt találkozik szembe először Magyarországgal. Mondjuk legalább gyorsan tisztába jön a realitásokkal) .

Írnám, hogy hamisítatlan Balkán lett Budapest, de ez elég elcsépelt jelző, másrészt vannak Balkán-rajongó korszakaim.

Ezért a városért viszont nehéz rajongani.

Tudom, hogy ez csak a felszín, de attól tartók mélyben sem jobb a helyzet.

Nincs más megoldás: meg kell pályáztatni újra a fővárosi címet.


Angolóra: Macskatej

Fordítás:
„Kérjük, tudomásul venni, hogy a macskatej nem a macskáktól jön.”

Nyelvtani tanulság:
1. Azok a segédigék a tagadásban és kérdésekben!
2. Ha az összes macskára (kutyára, emberre, házra, kínai ételre vagy akármire) vonatkozik valami, akkor az angol – ellentétben a magyarral – nem használ névelőt.

Általános tanulság:
1. Csak látszólagosan felesleges a kiírás, az emberi hülyeséget nem lehet alulbecsülni.
2. Ha jól, látjuk, a tej ára kb 800 forint. Ennyi pénzért jöhetne akár a macskákból is.

macskatej

Majd inkább annak, aki igényli

Na szóval ismét sikerült Londonba töltenem egy kis időt, melyet főként a város valódi, de kevésbé szem előtt levő jellegzetességeire szántam.

Most így frissiben (tegnap ilyenkor még a bájosan kopottas Walthamstow egyik kifőzdéjében reggeliztem) nagyon sokat tudnék írogatni erről London nevű, számomra egyre felfoghatatlanabb és zavarbaejtőbb képződményről, de a személyes részletek írásbeli kibogozásának most annyi értelmét látom, mint a hasonlíthatásoknak.

Majd megírom cikkeknek a “hivatalos” részt, a többit egy pohár mellett annak, aki igényli.


OTP Stand-up

Igaz, olyan mélyen erről a problémáról sem gondolkodtam el, de az agyfelszínemen valahogy úgy könyveltem el a televíziós OTP-reklámok stand-up poénjait, mint afféle rossz vicc paródiákat, melyekhez képest még a OTP-bankügyletek is élvezetesek.

Az utóbbi napokban azonban felmerült bennem a sanda gyanú, hogy ezeket a jeleneteket viccesnek szánták a reklámszpotok készítői.

Bízom benne, hogy nem így van, mert akkor tényleg inkább a banki sorszámok húzása.

Vagy erre megy ki a játék?

Most már végképp belegabalyodtam.


Angolóra: 5 perc múlva

Fordítás

„5 perc múlva készen vagyok” pontosan ugyanaz, mint „5 perc múlva otthon vagyok”.

Nyelvtani tanulság

1. A beszélt nyelvben sokszor és sokat kell hasonlítgatnunk. Ilyenkor jó ha kéznél van a „the same as” kifejezés, amit akkor használunk ha valami ugyanolyan.
Hungary is the same as all the ex-communist countries. (Magyarország olyan, mint az összes volt kommunista ország.)

2. Will mint jövő idő
Az angolok az utóbbi időben kitalálták, hogy nekik valójában nincs is jövő idejük, csak különböző nyelvtani formáik, melyekkel a jövőről beszélgetnek. Ráadásul az újabb könyvek is jelentős erőfeszítést tesznek, hogy összekutyulják a szerencsétlen tanulót. Nos, amíg nem vagyunk biztosak a dolgunkban (ami a tanulók 95 százalékát jelenti), legyintsünk az egészre, és ha a jövőről beszélünk, használjuk bátran és minden esetben a „will” segédigét. Meg fogják érteni. Ugyanakkor figyeljünk rá, hogy ami akárcsak egy kicsit is jövő idő, oda már bele kell biggyeszteni a „will”-t.

3. Múlva
Az angoloknak nincs külön szavuk arra, amivel egységesen ki tudnák fejezni, hogy „múlva”. Ha a jelenhez viszonyítunk, általában az „in”-t használják, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Általános tanulság

A sztereotípiák legtöbb esetben bosszantanak, csak hát azért tudtak sztereotípiákká válni, mert nem mentesek az igazságtartamtól. Ha nem angolóra lenne, mesélnék egy olasz családról, akik egyszer egy mellettünk levű apartmanban laktak. De már kis is csengettek.