Hónap szerinti archívum: szeptember 2012

Mert ostoba vagyok

 : jozing by

Nem vagyok közgazdász, és mentségemre legyen mondva, nem is akarok annak látszani.

És biztos van is rá magyarázat, csak az én ostoba fejembe nem érnek össze a szálak.

Szóval azt nem értem, ha van egy borzalmas hatékonysággal, korrupcióval urambátyám viszonyrendszerrel terhelt politikai állami szektor, és egy fürgébb, hatékonyabb, de az állam által megnyomorított magánszektor, mitől lesz jobb, ha még nagyobbra puffasztjuk a politikai állami szektort , és még jobban megnyomorítjuk a magánt?

Miért jó az, ha kevesebb a bevétel és több a kiadás?

Jó, azt értem, hogy sokaknak jobb lesz, de úgy általában kérdezem.

És a címben már időben jeleztem, hogy ostoba vagyok.

Kitakarítottam

 : jozing by

Ígéretemhez híven kitakarítottam a kis irodát.

Miközben a bútorokat ide-oda húzogattam a néhány négyzetméteren, azon járt az agyam kemény néhány másodpercig, hogy a takarítási módszerek két nagy csoportra osztatók.

1. Látszatcentrikus takarítások
2. Strukturális takarítások

Látszatcentrikus egy takarítás, ha a munkálatok során a felmosás és a bútorok kifényezése a lényeg. Söpréssel nem bíbelődünk, egy vödörbe nyomott moppal kikerüljük a tárgyakat, miközben a bútorok vízszintes felületét valami csillogó anyaggal kenjük be. A polc alatt rohadó almacsutka, a szekrény tetején levő ujjnyi por vagy az íróasztal mögötti pókháló marad, az alkalmi vendégek úgysem veszik észre.

A strukturális takarításnál mindenekelőtt alaposan leporolunk és összesöprünk. Elhúzzuk az asztalt, odébb lökjük a számítógépet, felállunk a székre, átválogatjuk az asztalon felgyülemlett kacatokat és kirázzuk az udvaron a szőnyeget. Mellékesen felmosunk és fényezünk.

Az országra a sok parasztvakítás látszatcentrikus fényezés után nyilván ráférne egy strukturális takarítás is, csak éppen az ilyen jellegű takarító jó ideje hiányszakma.

És most jól és bátran odamondogattam.

Egy elmaradt takarítás kapcsán

 : jozing by

Lehet, hogy mégiscsak ki kellett volna takarítanom délután a kicsi, de barátságos irodámat.

Csak hát kint esett az eső, fújt a szél, az ablaknyitással bejött volna a hideg, és a szőnyegek kirázása is macerás lett volna ilyen időben.

Így hát munkám végeztével gondolkodtam egy kicsit, belebámultam a közeledő ködös, nyirkos estébe, és holnapra halasztottam a dolgot.

Lehet, kár volt. Ugyanis kötelességtudó ember lévén Dionüszoszt kizárom az irodából, és zavar, ha nem végzem el a feladatot, még akkor is, ha azt magam jelöltem ki magamnak.

Ha nem lenne ez apró kis lelkiismeret-furdalásom most este, talán nehezebben jutnának be agyamba a kellemetlen gondolatok, melyek az utóbbi hetek hazai híreit olvasva gyűltek össze. Nincs határozott alakjuk vagy mondanivalójuk, csak felhőt alkotnak és elzárják a napot.

Valami olyasmit a homályos üzenete a felhőnek, hogy nincs olyan irány, amely ne a sötétség felé vinne bennünket.

Brrr.

Holnap mindenképpen kitakarítok.

Tenyészmén

 : jozing by

Amikor koradélutám megérkezett a “Csődör érkezett a veszprémi zebrákhoz” című MTI-hír, már akkor kerekebb lett a szemem.

Később – további hangulatjavításként – megérkezett a folytatás is.

“JAVÍTÁS – Csődör érkezett a veszprémi zebrákhoz

Felhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a 2012. szeptember 12. 13:17 órakor kiadott, Csődör érkezett a veszprémi zebrákhoz című anyagunk 1. bekezdésében a szöveg helyesen:

…a tenyészmén vendégségbe érkezett, hogy szaporulatról gondoskodjon az állatkertnek.”

—-

Most, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket, úgy illik, hogy tájékoztassalak benneteket az egész sztoriról:

——————

Csődör érkezett a veszprémi zebrákhoz

Zebracsődörrel bővült a Veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark afrikai szavanna kifutója; a tenyészmén vendégségbe érkezett, hogy szaporulatról gondoskodjon az állatkertnek.
Az ötesztendős győri csődör csupán tenyészkihelyezésbe érkezett az állatkertbe, és mivel előző bemutató helyén már bizonyított, reméljük, hogy a veszprémi zebrakancákat is sikerül meghódítania – közölte Szabó Petra projektmenedzser szerdán az MTI-vel.
Hozzátette: a mintegy egy hektár nagyságú kifutón a zebrák egy négyfős zsiráfcsapattal és a szélesszájú orrszarvúcsaláddal osztoznak.
Az alföldi zebrák az afrikai szavannák jellegzetes növényevői. Mind a nyílt, mind az erdős szavannákon megtalálhatóak csapatai, de legszívesebben a víz közeli területeken legelésznek. Zoológusok szerint a zebra csíkjai az álcázást szolgálják. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorlatilag észrevehetetlen egy oroszlán számára, mivel a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. A csíkok emellett a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.

Megjavítottam a hajcsatot

 : Lassíts kicsit, hékás! by

Megjavítottam a hajcsatot, mert eltört a rugója.

Nem is annyira a munka mennyisége, az időáldozat (50 perc) volt itt a lényeg, hanem egyrészt a szándék, hogy ne dobjunk ki szemétként egy tárgyat, amely hűen szolgált bennünket egy évtizedig, másrészt maga a hit, hogy világnak egy apró szegmense javítható, ha vesszük a fáradságot, és nem akarjuk mindjárt lecserélni egy másikkal, amit aztán gyorsan megint kidobunk a szemétbe.

Csak a rugót kellett fogóval visszahajlítani, illetetve a megmaradt rész spiráljának egy részét kiegyenesíteni, hogy ezzel helyettesítsem a letört szakaszt.

Volt egy kis kínlódás, amíg kombinált fogóval fogást találtam a rakoncátlan rugón, de aztán működőképesnek bizonyult az átalakítás.

A szerkezet egy árnyalattal talán gyengébb, mint volt, de bizonyára ennyivel boldogabb is annál, mintha a kukában várná, mikor viszik élete végállomására, a nagyszemétdombra.

A hajcsat fontos szerepet tölt be életemben: ezzel csíptetem fel a hajamat, miközben zuhanyozom.

És nyilván nem a 100 forintos értékéről van szó, hanem nagyon másról, talán egy szelíd lázadásról, melynek annyi hatása van a világra, mint egy lepkeszárny verdesése.

Ferenc egyedül maradt

 : jozing by

Olvasom a Nyugaton és az Indexen, hogy hiába a – feltehetően felbérelt – bulvármédia segítsége, Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja a kutyát nem érdekel.

Kínos, mint az egész ember maga.

Még mielőtt a Fidesz, MSZP, Jobbik, az LMP és a többiek elkezdenének mosolyogni, meg kell osztanom abbéli véleményemet, hogy Ferenc mester Kossuth téri magánya túlmutat önmagán.

Valószínűleg akárki költözne abba a sátorba a parlamenti széksorokból, nagyjából hasonló érdeklődést váltana ki.

Ennyi a hitele és társadalmi beágyazottsága annak, ami jelenleg politika címen fut Magyarországon.

Szomorú persze, de nem biztos, hogy annyira rossz jel.

Csak érteni kellene az üzenetből. Itt is, ott is, amott is.

Hány Fahrenheit van most nálunk?

 : jozing / Még ne kapcsold le a lámpát! by

Közepesen (a „közepes” a közepesnél is gyatrább jelző, de most dacból nem keresek mást) volt izgalmas a szombat esti szövegírók találkozója.

Nagy újdonságok vagy meglepetések nem hangzottak el, viszont úgy félidőtől fogva egész kellemes volt hallgatni a három férfiút.

Beck Zoli líraian volt akadémikus, Czutor Zoltán megjegyzéseivel magabiztosabban találta fején a szöget, mint dalaiban; sajnos Varga Bence meg nem értett iróniája háttérbe szorult.

A nagy kérdés számomra az lett volna, amit a beszélgetők igencsak szőrmentén érintettek: hol is van jelenleg a szövegírás, az irodalom szerepe a mindennapokban?

Erről Czutor közvetve annyit mondott, hogy a versesköteteket jelenleg 70, míg sikeres lemezeket 900 példányban adják el Magyarországon, és hogy a kultúrának semmi súlya nincs.

Ez utóbbival nem lehet nem egyetérteni, ugyanis az a tapasztalatom, hogy amikor kultúrának mondanak, már nagyon sok esetben nem az, hanem csak valamilyen pótlék, E-adalék (színészek magánélete, televíziós tehetségkutatók felfedezettjei stb.).

Már a kultúra szót is rossz szájízzel írom le, ideje lenne egy más főnevet találni arra a szegmensre, ami megmaradt belőle.

Ezt a részt le is zárom, mert nem akarok itt vasárnap korán reggel nyafogásszagot árasztani.

Furcsa véletlen, hogy mikor hazaértem, egy könyvtári dvd-vel várt a fiam.

A 451 Fahrenheit film az, 1966-ban készült Ray Bradbury regénye alapján, rendezője Francois Truffaut.

Gondolom, többen ismeritek.

Egy olyan jövőben játszódik, ahol külön hatóság foglalkozik a könyvek elégetésével. A könyvek 451 Fahrenheiten égnek, és azért kell megsemmisíteni őket, mert boldogtalanná teszik az embereket.

Nem is annyira diktatúra van, inkább csak egy, a nagyképernyős tévék és a gyógyszerek által leszedált, elhülyült, simán működő, érzelmek nélküli társadalom.

Apró, kiragadott jelenet: Montag, a főhős – aki eredetileg békés könyvégető – felolvas felesége barátnőinek egy (természetesen tiltott) romantikus könyvből, azok elkezdenek sírni, majd iszonyúan megsértődnek és megharagudnak Montagra, mert az annyira bunkó, hogy felzaklatta, boldogtalanná tette őket.

Montag végül a várostól messze, a folyó felső folyásánál (és egy új nő is beúszik a képbe) találja meg a helyét. Ott egy maroknyi társadalomkívüli tanyázik, a könyvemberek, akik megtanulják kívülről a könyveket, hogy majd egyszer talán, ha úgy adódik, szükség lesz rájuk.

Nem tudom, hogy most hány Fahrenheit van most nálunk, de szombaton a Savaria moziban talán-talán sikerült pár fokkal hűteni a levegőt.

Matematika

 : jozing by

Ha naponta átlagban három témát használok fel cikkekben vagy blogbejegyzésekben, és napi öt témát jegyzek fel későbbi feldolgozásra, mikor érek a munka végére, ha jelenleg kb. 120 ötlet van a listámon?

Képzeletbeli lottónyeremény

 : jozing / Még ne kapcsold le a lámpát! by

Kb. egy évtizede tanítok egy nyelvkönyvet, ami a feltételes mód gyakorlása ürügyén azt kérdezi a tanulóktól, hogy mihez fognának, ha megütnék a főnyereményt.

Ennek a tankönyvi feladatnak a révén talán több száz embert is megkérdeztem ilyen irányú terveiről, hogy nagyon változatos válaszokat kapjak.

A napokban jöttem rá, hogy igazából én magam soha nem játszottam el ezzel a gondolattal. Ennél racionálisabb vagyok; és ha átmegyek irracionálisba, akkor nagyon más irányban teszem azt.

De most valamiért eltűnődtem ezen a pénzes dolgon, hogy – a számos személyes beruházáson kívül – de jó is lenne felkarolni egy fiatal, tehetséges zenekart, kiállítás-megnyitókon koccintani, ott okosakat beszélgetni, finoman könyveket csempészni a gyerekek kezébe, a független sajtó termőföldjét locsolni.

És számos ilyesmi, ha már más nem nagyon teszi, és milyen sok érték, értékes ember hever parlagon, akik apró csodák millióira lennének képesek, ha meglenne az alkotókörnyezet.

Azt hiszem, ez örömet okozna.

Egyelőre azonban ne reménykedjen senki, soha nem vettem még lottót, és azt hiszem, nem is fogok.

Bánom is, hogy kikotyogtam.