Év szerinti archívum: 2011


A titkos Bartók Fesztivál 2

Hogy korábban kaptunk-e programot, arra már nem emlékszem, de a beharangozó sajtótájékoztatóra meg szoktak hívni. Idén már azt sem. Nem mintha biztosan elmentünk volna.

Hogy Szombathelyen zajlik ilyen rendezvény, azt onnan tudom, hogy a politikusok programjában előbukkannak az ilyen jellegű megjelenéseik, illetve hogy a Café Móló küldött egy plakátot.

Lehet az a baj, túl sokan olvassák a Kimozdulót, ami semmiképpen nem fér bele a Bartók Fesztivál alapkoncepciójába.

Pedig pár évvel ezelőtt még próbálták közelebb hozni az egészet az itt lakókhoz.

Valószínűleg feladták.

Én is.


Marika néni és az infokommunikáció

Mottó:

“Közel 11 milliárd forint áll a kis- és középvállalkozások rendelkezésére az Új Széchenyi Tervben meghirdetett pályázat keretében július 1-től informatikai infrastruktúra fejlesztése – jelentette be pénteken Egerben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős államtitkára.”

Hazafelé jövet egy belváros közeli, olcsó, kiülés helyen ismerős arcba ütközöm. A 30 év körüli P.-t még általános iskolában tanítottam, okos és borzasztó rossz diák volt.

Ez egy idő után persze mindez már nem is annyira fontos.

Most munkás overallban, két hasonló szerelésű barátja társaságában kortyolja a Sopronit. Már messziről vigyorog, integet, így nem lehet nem odamenni az asztalhoz egy kicsit. Nekem is jólesik.

Egyikünk sem az a nagy nosztalgikus, de néhány perc után aztán előjön néhány régi téma.

„Áldom a sorsot, hogy Marika néni annak idején belénk verte a németet. Még most is abból élek. Neki köszönhetem, hogy tudok dolgozni” – mondja. Nem kérdezem, de nyilvánvaló, hogy ausztriai szál mozog a háttérben. Na és persze Marika néni, akinek annak idején volt energiája és tehetsége P-be és a többiekbe annyi tudást beleszuszakolni, hogy az még másfél évtized múlva is elég legyen a kenyérkereséséhez.

Innen üzenem a kormánynak (remélem, olvassák a blogomat), hogy tessék Marika néninek és a többieknek sokkal több pénzt adni. Már közép távon vígan behozzák az árat. Ha ezt nem tudják ott a budapesti párnázott szobákban, az egész kepesztés totál felesleges. Beleértve az infokommunikációt.


Közösségi háló, avagy fanyalgásom a Facebook-film kapcsán

Tegnap este – kis utógyújtással – megnéztem a Közösségi háló című filmet, amely a Facebook keletkezési körülményeiről ad némi tájékoztatást.

Nem véletlen, hogy ilyen késéssel vettem a fáradtságot a filmnézésre, igazából nem különösképpen érdekelt, hogy hogyan indult a dolog, mint ahogy az sem, hogy milyen ember a Facebook-tulajdonos (mára csak résztulajdonos) Mark Zuckerberg.

Mérsékelt érdeklődésem utólagos igazolást kapott.

A Közösségi háló (The Social Network) kétségkívül profin megcsinált termék, de valódi sztorija nincs, információs értéke híg, karakterábrázolása elnagyolt, valódi üzenetet nem lehet kihámozni belőle.

Mondhatni, pont olyan, mint a Facebook maga.

Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a film csak azért készült el, mert a témája divatos, benne van a levegőben, így aztán a nézettség és az üzleti siker eleve garantált. (A 40 millió dolláros költségvetésű film eddig 224 millió bevételt hozott.)

A közösségi hálóról, azaz a Facebook-ról keveset tudunk meg, valamennyit az indulásáról, de azt is csak felszínesen, a bírósági perekre koncentrálva, amelyből határozottan kiderül, hogy az internetes üzlet kemény világ (jé!), Mark Zuckerberg pedig rossz ember vagy jó ember.

Mindeközben David Fincher rendező – és vele együtt mi is – lecsüccsen a dokumentum- és a játékfilm közé, amely lehet, jó néz ki, csak éppen a díszletek mögött nincs semmi.

A film Oscar-jelölései és a három elnyert díj totális tévedések.

Mellette szól, hogy megmozgatja az ember fantáziáját az internetes üzleti siker, illetve a hozzá való kellékek. A film az USA-ban játszódik, ami persze elég messze van Szombathelytől.


Politikai tisztogatás az oktatásban

„Ajka alpolgármestere: nem zajlik politikai tisztogatás a város oktatásában” – ez a címe az MTI egyik szerda délutáni hírének.

Kérném tisztelettel, erről az a szerénytelen véleményem, hogyha Ajkán felmerül a gyanú, hogy ott az oktatásban politikai tisztogatás zajlik, nos, akkor kellene abbahagyni az egészet, és ostorral suhogtatva mindenkit kikergetni abból a bizonyos templomból.

Mielőtt felmerül a gyanú, hogy politikai tisztogatás van a kórházban, a gumijavítónál és a hentesnél.


A szőkét nem kapom meg 1

Kicsit eddig is morcos voltam, mikor olyan videóba ütköztem, amit Magyarországról nem lehetett megnézni.

A vérnyomásom nem emelkedett számottevően, de azért húztam egy strigulát a hollywoodi film- és zenei stúdiók fekete rovatába.

Ma viszont azzal szembesültem, hogy már a BBC, a brit közszolgálati média sem tart érdemesnek arra, hogy megnézzem, milyen zenét játszik és milyen most Blondie. Nem mintha, de mégis.

Ma legyen ennyi elég az EU-ról.

Elképzelem, az angolok milyen durcásak lennének, ha nem nézhetnék meg a Pataki Attila- vagy az SP-videókat.


A pólók titkos hatásmechanizmusa

Valamely brit kutatócsoport utánanézhetne annak, hogyan függ össze az alvás minősége az alvás közben viselt ruhákkal.

A hétvégén ugyanis arra a következtetésre jutottam, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen póló van rajtam az ebéd utáni szieszta alatt.

Vannak pólók, amelyekben csak simán jól tudok aludni, és vannak, amelyekben nagyon jól tudok aludni.

Ha nagyon jól alszom ebéd után, akkor hajnali 2-3-ig fennt vagyok, de azt még nem döntöttem el, hogy ez jó vagy nem jó.

Most figyelem a pizsama és az esti elálmosodás rejtett összefüggéseit.


Angolóra: Nem az öltönyösök építették fel az országot 1

Ez itt egy Levi’s-reklám:

Azt mondja:

„Ezt az országot nem az öltönyös férfiak építették fel.”

A fekete tollal írt népi kiegészítés:

„Nem, az viszont biztos, hogy ők tették tönkre.”

Tanulságok:

1. Mind a reklám, mind a kiegészítés szép példája az (egyszerű múlt idős) szenvedő szerkezetnek.(Tárgy + létige + az ige harmadik alakja.)
2. Mindez természetesen az USA-ra vonatkozik, Magyarországon az öltönyösökről csak jót lehet elmondani.
3. A Levi’s kiejtése magyarul „lévisz”, angolul viszont „lívájz”.

Leves reklám

Az ideális nyár

Abban egészen biztos vagyok, hogy egy nyár sokkal jobb is tudna lenni, mint ez, de egyszerűen nincs energiám elképzelni, hogy mi lehetne másként, és ha másként lenne, az miért lenne jobb.

Egyelőre annyiban maradok magammal, hogy megteszi így is.

Aztán majd feléledek ám, mint a virág az íróasztalomon.