Valószínűleg nagyon sokan vannak, akik – velem együtt – soha nem látták élőben Amy Winehouse-t.
Nem az én stílusom, de ha belenéztek, belehallgattok az alábbi videóba, be kell ismerni, volt a csajban valami.
A BBC 2007-es élő felvétele azért érdekes, mert legjobb formájában mutatja be Amy Winehouse-t, amikor még nem lökték le a sínekről az etanolok és egyéb kemikáliák.
Néhány hónap kényszerű és önkéntes kihagyás után ismét koncerten voltam. Néhány hete még úgy gondoltam, hogy nem sok értelme ilyesmi macerát bevállalni, a szellemi éhséget egyszerűbb módon, az olvasólámpa alatt is lehet hatékonyan csillapítani.
De aztán meggyőztek, hogy menjünk le az Alterábára. Az elején kicsit húzódzkodtam, de aztán rábólintottam, és így utólag nem bántam meg.
A nemmegbánásom főleg a 30Y miatt van.
A magyarországi koncertektől többek között a sok fantáziátlan kezdő és az önmagukban savanyodott idősebbek miatt ment el a kedvem, de most kicsit megint megjött.
Remélem, lelkesedésem kitart egy darabig.
Akinek nem tetszik, tegye fel a kezét.
Érdekes, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek leginkább azokban az országokban történnekk, ahol a felszínen minden a legnagyobb rendben van.
Az USA-ban diákok lövöldöznek, az osztrákoknál is igen fura események zajlanak olykor.
Norvégia Európa egyik mintaországa, ahol olajpénzben fürdik az amúgy igen takarékos, szerény és visszafogott lakosság.
Ha azonban egy pillantást vetünk a norvég metálzenére, elbizonytalanodunk kicsit. (Ezt a blogbejegyzést meg 2008-ben követtem el.)
(Az is figyelemre méltó, hogy először mindenkinek a muzulmánok jutottak eszébe, aztán kiderül, hogy éppen ellenkezőleg.)
A beérkező sajtóanyag-hegyekből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a nagy cégek kommunikációs osztályán és a pr-vállakozásoknál a felvételikkor valamiért hátrányban vannak azok, akik tudnak fogalmazni és elfogadható szinten van a helyesírásuk.
Hihetetlen dolgok jönnek, csak azért nem csinálok gyűjteményt, mert rendes vagyok. Egy darabig.
Olvasom, hogy „undorítónak nevezte a News of the World volt főszerkesztője, hogy az egykori legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap feltörte és lehallgatta egy megölt kislány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét.” (Részletes sztori borotvahabos Murdoch-támadással).
Rebekah Brooks azt mondja, csak két hete halott az esetről.
Kíváncsi lennék, hogy főszerkesztő létére hogyan is képzelte a lapjában megjelent információk útját. Azok ott csak bekopogtak, hogy tessék engem leközölni. Erre Rebekah bólintott, hogy oké.
Egy kívülálló számára valószínűleg nem túl izgalmas az a földcsuszamlásszerű sajtóbotrány, ami éppen Angliában megy, pedig az olvasó jól tenné, ha figyelne kicsit.
És akkor talán elgondolkodna, csak 5 másodpercre, amikor a magyar sajtótermékek írásait, fotóit, videóit nézi. Hogy azok hogyan, miért és milyen körülmények között születhettek.
És akkor lehet, egy év alatt többet változna a világ, mint 5 kormány alatt.
Fordítás: „A főnököm azt mondta, hogy tegyek ki valamit erre a táblára.”
Nyelvtani megjegyzés: Igazán fasza, angolos mondatokat kapunk, ha nem felejtjük el használni a jellemzően a középhaladó tankönyvekben tárgyalt, úgynevezett verb pattern (igeminta) szerkezeteket. A részletek taglalásnak nem itt a helye, de azt nem árt emlékezetbe vésnünk, hogy vannak olyan igék, melyeknél nem nagyon boldogulunk a verb pattern nélkül.
Ilyen például a beszélt nyelvben sűrűn előforduló tell, ask, want igék, amikor abban az értelemben használjuk őket, hogy mondja, megkéri, akarja, hogy valaki csináljon valamit.
My manager told me to put something on this board.
My father wanted me to be a doctor. (Apám azt akarta, hogy orvos legyek.)
The guy asked me to take off my shoes. (A fickó megkért, hogy vessem le a cipőmet.)
És bár az angol hihetetlenül rugalmas nyelv, ezeket a mondatokat nem nagyon lehet másként mondani, mint verb pattern használatával. Tessék emlékezni a képen levő megállító táblára.
Tanulság: Az embernek néha választania kell, hogy használható vagy humoros alkalmazottjai legyenek. A kettő kombinációját pedig nagyon meg kell becsülni.
Újra két vállra fektetett a kísértés és én újfent nem tudtam kontrollálni magam.
Tegnap délután egy online antikváriumból – miután rájöttem, hogy nincs meg a könyvespolcon – megrendeltem Thomas Mann Varázshegy című regényét, kiegészítve néhány sci-fi klasszikussal, olyanokkal, melyeknek talán megvoltak valamikor, de elvástak az évek alatt, és én szeretném átadni őket fizikálisan is a következő generációnak.
Vétkemet újabb bűnnel terheltem ma délelőtt: a vasútállomáson megvettem az aktuális Time magazint, kissé unva már a provinciális sajtótermékeket.
Önkontroll és önkontroll – mondogatom magamban. Aztán persze megrántom a vállam, és azt hiszem, hogy jól teszem
Helyszín: Szombathely, Hunyadi utca és Pázmány Péter utcai kereszteződés
Időpont: 2011. július 14., 14 óra körül.
A Pázmány Péter körútról balra nagy ívben a Hunyadi útra, a belváros irányába fordul egy zöld Dacia Logan. 50-es nő vezetheti, göndörített, rosszul festett haja követi a borzasztó magyar trendet. A hátsó üléseken degeszre tömött nájlon bevásárlótáskák teteje kandikál ki. A telezöldet nem nagyon tudja értelmezni, elindul, majd látván, hogy szemből jönnek, keresztezve az ő útvonalát, megijed, lefékez, majd az autók elvonultával is csak lépésben mer nekivágni az útkereszteződésnek.
Mögötte nagy fekete terepjáró, tekintélyes testsúlyú, haj nélküli, a méregtől elborult arcú sofőrrel.
FEKETE AUTÓ VEZETŐJE (a lehúzott ablakon, megfelelő hangerővel): „Bazd meg elindulnál már végre, a kurva életbe!”
Shakespeare nem volt egy hülyegyerek:
“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
(Ahogy tetszik)
Tegnap este a Tizedes és a többiek című film ötödik percében a tévénk füstbe és égett bakelit fanyar illatába burkolódzott.
Gyorsan kirántottam a konnektorból, így aztán elcsendesült a drága.
A szerelőnk 1000-2000 forintért szokta 5-8 évenként megjavítani a Videoton Infracolor 2000 nevű jószágot, de most nem vagyok biztos benne, hogy megússzuk ennyivel, ráadásul a szerelő nyári szabadságon van.
Új tévét egyelőre nem szándékozunk venni.
Ha valaki rendelkezik a sufniban egy működő készülékkel, azt nagyon szívesen örökbe fogadjuk, vagy vigyázunk rá egy darabig.
5 ezer alatt a vásárlás is érdekel.
A modern újságírás egyik alapeleme a toposzok használata: az újságíró bizonyos szituációkban bizonyos kifejezéseket használ.
Ez megkönnyíti az újságírók dolgát, és az olvasó agya sincs túlterhelve. Az olvasók többsége ezt díjazza. Szakirodalom itt.
Mindez onnan jutott most megint eszembe, hogy olvasom az MTI képaláírásait.
A távirati iroda munkatársai nem cifrázzák, ha koncert, akkor ott a zenész mindig „szórakoztatja a közönséget”.
Ez néha szódával elmegy, néha azonban meglehetősen humorosan jön ki. Ma például az Exit fesztiválról ilyen képek érkeztek.
—————-
Újvidék, 2011. július 11. Nick Cave szórakoztatja a közönséget a Grinderman koncertjén Újvidéken, Délkelet-Európa egyik legnagyobb könnyűzenei rendezvényének helyet adó erődben, az Exit fesztiválon, 2011. július 10-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
Beth Gibbons, a brit Portishead zenekar énekesnője szórakoztatja a közönséget koncertjén Újvidéken, Délkelet-Európa egyik legnagyobb könnyűzenei rendezvényének helyet adó erődben, az Exit fesztiválon, 2011. július 10-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
—————-
Történetesen mindkét előadó bent van a privát TOP 20-amban, így van némi fogalmam, hogy a “szórakoztatás” esetükben mennyire szerencsés szó.
Illusztrálom. Jó szórakozást:
és