Mindig is szenvedéllyel válogattam a könyvesboltok kínálatában, legyenek azok hagyományosak vagy internetesek.

Tekintettel az utóbbi idők megszorító intézkedéseire, kicsit át kellett alakítanom a kultúrával és a könyvekkel kapcsolatos fogyasztási szokásaimat.

Ez a hagyományos könyvesbolt esetében úgy néz ki, hogy bemegyek, konstatálom, hogy miket kellene blokkoltatnom, majd nem blokkoltatok semmit, mondván, most csak kinéztem, majd legközelebb elviszem a zsákmányt. De mivel legközelebbre elfelejtem, hogy mit is néztem ki (úgy teszek), előröl kezdődik a procedúra.

Az Amazon esetében a következő a gyakorlat.

Bepakolok minden kívánatos dolgot a kosárba, de nem megyek a pénztárhoz, mert sokba’ volna.

Helyette egy hónap múlva megint benézek, megnézem, mi van a kosárban, és csóválom a fejem, hogy jaj, miket nem hozattam volna hirtelen felindulásból, majd megkönnyebbülve kiszórom a kosárból a tartalom 80 százalékát. Helyette beleteszem az aznap éppen kívánatos könyveket, ma például (egy Origo-cikk ihletésére) 5 darabot. Aztán nem megyek pénztárhoz. Így múlatom vidáman az időt.

Itt meg egy korábbi kép csomagérkezéskor, amikor még fiatal volam és meggondolatlan, és minket irigyeltek a németek és a franciák.

Jó vagyok abban, hogy leverek dolgokat az asztalról, polcról, bárhonnan, viszont reptében jó eséllyel el is kapom őket.