Fent vannak a Tankcsapda-képek
Lukács Laci és barátai szombat este jártak Oladon. Tankcsapda-koncert képek itt.
Lukács Laci és barátai szombat este jártak Oladon. Tankcsapda-koncert képek itt.
A mindennapok hajszájában még az lehet, hogy elfeledkeztek arról, az év vége nemcsak a számvetések, pihenések, nagy eszem-iszomok és a Sass József-kabarék ideje, de ekkor kell megrendelni Kiszel Tünde naptárját is.
Gondoltam, szólok.
A naptár mindösszesen 1980 forintba kerül (+ postaköltség). Lehet dedikáltatni is.
Igaz, mintha az elején nem Kiszel Tünde lenne. De lehet, hogy ő.
Itt tudtok rendelni.
Azt hiszem, alapjaiban szkeptikus ember vagyok, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyet a tömegmédia oly egyértelműen és egysíkúan tálal.
Ilyen mondjuk a H1N1, amely minden híradón kiemelt anyag, de amelynek abszolút nem látni nyomát a való életben. Az egész úgy fura, ahogy van, háttérben egy titkos, off-shore céggel. Ukrajnában egyik nap százan halnak meg, hogy aztán másnap már semmit ne lehessen hallani az ügyről. Magyarországon a politikusok úgy viselkednek, mintha csak fizetett reklámarcai lennének a vakcinának, a kétkedés leghalványabb árnyalata nélkül. Normális ez?
De az is lehet, csak a helyzet hozza ki belőlem a kétkedőt. Ha földrengés lenne Budapesten és élő közvetítésben összedőlne az országház, az emberek jelentős részében felmerülne a kérdés: „Mi lehet e mögött?”
Mióta pár évvel ezelőtt elolvastam egy könyvet a káosz-elméletről, ugyanilyen gyanakvással figyelem a globális felmelegedés ellen küzdő aktivisták – ideértve a cégek és a politika – tevékenységét. A klíma ugyanis egy hangyányival bonyolultabb dolog, mintsem 10-20 év adataiból messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Azt senki nem mondja, hogy jó, hogy mindenféle gázokat és szemetet eregetünk a bolygónkon, de a harsány, műzöld szemellenző is irritáló.
Nem mellesleg fél órája olvastam egy botrányszagú írást, mely szerint a nyilvánosságra hozott tudományos adatok kissé koncepciózuson vannak tálalva.
Amúgy meg igen tetszik, hogy december elején még ilyen jó idő van. Kevesebb a gázszámla. Nehogy már sajnálnom kelljen egy másik, megkérdőjelezhetetlen alapvetést, a Gaspromot.
Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter lemondását azzal indokolta, hogy “az általa vállalt jogalkotási és más feladatok túlnyomó részét munkatársaival együtt sikerrel elvégezték, a következő időszak pedig sokkal inkább a pártpolitikáról, mint a szakmai munkáról szól majd”.
Igen, igen, igen. A lemondás okainak megjelölése irigylésre méltó összhangban van az általa elvégzett munkával.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=DPQmzCgb1gI&hl=en_US&fs=1&color1=0x5d1719&color2=0xcd311b&border=1]
Szép, okos, megindító szombathelyi tradíció, hogy az erős, tevékeny és tréfáskedvű városlakók mindenféle tárgyakat hajigálnak a Perintbe és a Gyöngyösbe. A tevékenység különösen hétvégén erősödik fel.
Vasárnap reggel kukák, kerékpárok, közlekedési táblák és egyéb objektumok kukucskálnak ki a patakmederből mint az elmúlt éjszaka vidám perceinek művészeti értékkel bíró emlékművei.
Szép is ez, jó is ez. A tradíció továbbfejlesztett változata, amikor a művészek fokozottan próbálják bevonni a nagyközönséget az installáció értelmezésébe. Ennek a szemléletnek egyik legizgalmasabb formája, amikor az installációt alapját képező tárgy nem fedi fel valójában önmagát, így a néző ez ügyben találgatásokra van késztetve.
Ma reggel például a Perint hídon átsétálván, a mederbe pillantván, bennem is megfogalmazódott az esztétikai ihletettségű kérdés: „Hát ez meg mifasz?”