Hónap szerinti archívum: december 2009


Szentivánéj télközépen 1

Több száz oldalas élvezetes szakirodalom-rákészülés után éjjel 2 és 4 között elolvastam Shakespeare Szentivánéji álom című darabját.

Jaj, de jó volt!

Van annak valami diszkrét bája, hogy az ember akkor olvassa a legrövidebb és legelvarázsoltabb erdei éjszakáról szóló története, amikor valójában a leghosszabb, havas-latyakos, nagyon is szürke kisvárosi téli éjszaka van. Odakinn.

Odabent más.

Az a baj az ilyen Shakespeare-kaliberű dolgokkal, hogy utána az ember hajlamos ehhez a mércéhez viszonyítani, amikor másnap reggel – visszaereszkedve a földre – körülnéz.


Nem indul Nógrádi László, hüpp

Immár hivatalos, hogy a Fidesz nem indítja Lentiben Nógrádi Lászlót, a város polgármesterét. Sajnálom, őszintén sajnálom. Hüpp.

Pedig olyan felemelő élményeink vannak azzal kapcsolatban, amikor szerkesztőségünk a közelmúltban megpályázta a város honlapjának üzemeltetését.

Egy izgalmas – és kacagtató fordulatokban gazdag versenyben – nem mi kaptuk a munkát.

Ragozhatnánk, de csak legyintünk. És igyekszünk titkolni könnyeinket.


Vízzel működő óra – működik, de mitől?

A képen látható terméket még repiajándékként kaptam 4-5 évvel ezelőtt. Azt mondták, vízzel működik, a lábában van a víz, ha kifogy, akkor megáll és utána kell tölteni.

Nem nagyon hittem az egészet, mert iszonyúan pár száz forintos kínai gagyinak nézett ki az egész, de annyira nem is foglalkoztam vele. Odaadtam a fiamnak, aki íróasztalára tette, jó nagy számai vannak, könnyű leolvasni, hogy éppen hol tart délután a tanulóidő.

Pár éve majdnem elfogyott a lábából a víz, akkor utánatöltöttük.

A napokban viszont eltűntek a számok a kijelzőjéről. Megint utánatöltöttük, amitől visszajöttek a számok, és szépen megy tovább. Tényleg úgy tűnik, hogy vízzel megy.

Utánanéztem az interneten, pár ezer forintért tényleg árulnak ilyesmit, mindenhol bizonygatják, hogy nem átverés az egész. Csak éppen azt nem írják, hogy ez hogyan a fenében lehetséges.


Álmomban Korál-koncerten voltam

Tisztelt álomfejtők. Önöknek fel van adva a lecke: Mit jelent az, ha valaki álmában Korál-koncerten járt.

Az álomban – ami összességében egész kellemes volt – keveredett a jelen és a múlt. A zenekar tagjai még fiatalok voltak, én már nem annyira. A koncerten nagyon kevesen jelentek meg, néhány tucat ember, mondjuk úgy: bennfentes, ami a valóságban sem akkor, sem most nem jellemző. Persze az álmomnak vajmi kevés köze volt a valósághoz.

A valóság ugyanis az, hogy közel 30 éve nem voltam Korál-koncerten. Érdekes, hogy amikor jártam, akkor is csak valahogy odakeveredtem. És nem gondoltam, hogy 2009 végén ilyen álmaim lesznek.


Férfisztriptíz: mit gondolnak erről a nők? 1

Megjött a férfisztrptíz Budapestre, ami nagyon helyes, ha már a GDP 7 százalékkal csökken, legalább ezen a területen legyen előrelépés.

Izgalmasabb kérdés, hogy mekkora a kereslet ezen – egyelőre kétségkívül marginális – műfaj iránt? Azaz a nők eddig vajon azért nem forszírozták ezt a dolgot, mert nem voltak egyenjogúak, plusz a társadalmi elvárások, előítéletek stb., vagy ennél mélyebb okai is vannak a férfisztriptíz – egyelőre? – mostoha helyzetének.

Nekem erről van elképzelésem, de azért autentikusabb lenne, ha a nők nyilatkoznának erről.


Milyen legyen egy másolt cd? 3

Nem vagyok nagy híve a másolt lemezeknek, nincs is belőlük sok, az összes állományom talán 5 százaléka ilyen.

De minden bizonnyal növekedni fog ez az arány. Úgy érzem, ez nem annyira az én fukarságomon múlik, sokkal inkább a lemezipar kapzsiságán, de ezt a szálat most nem bontanám ki.

Jobban izgat a kérdés, hogy hogyan lehet esztétikus másolt cd-t előállítani. Most úgy gondolom, a színes cd-lemezek afféle kompromisszumot jelentenek. Főként ha megoldható lesz, hogy fehér színnel írjak sötét alapokra. Egy fehér iront már beszereztem (annyira nem volt olcsó), most már csak a betűvetést kell esztétikailag elfogadható szintre hozni.

Mielőtt valaki felveti a kérdést, a másolás jogi oldalát egy 2005-ös cikkben azt hiszem, már alaposan körüljártam.


Miért érdemes manapság Shakespeare-t olvasni?

“Shakespeare kezdett rájönni miféle torzító belső szerkezet működik a hatalmasokban. Ha karjukat áldásért a feszületre emelik, alighanem bűnrészesnek akarják megnyerni Krisztust valami fennkölten hangzó gaztettben.

Mikor becsületüket emlegetik, bizonyosak lehetünk hogy a más birtokára áhítoznak.

Ha fölzúdulnak az országért, valószínűleg a trónra fáj a foguk.

Az a félelmes, hogy hisznek is a fedőszövegben: lovagi becsületük, keresztény hitük és rabló ösztönük teljesen összekeveredik, nemtelen érzésük átfest a nemesen; ők ezt is, azt is nemesnek látják.”

Cs. Szabó László: Shakespeare


Csak egy rossz vicc

Mondjuk bemenni a Parlamentbe, egy karikás ostorral csattogtatni jó nagyokat a fülük mellett, aztán a képviselőket a folyosóra terelni, lábuk alá durrogtatni – hm- gumilövedékkel gumicukorral, úgy hogy közben bélyegeket kelljen nyálazniuk órákig egy gusztustalan stenciles lapra.

Persze ez csak vicc.

Mint ahogy az is, hogy három héttel 2010 előtt még nem lehet tudni, hogy végül is mi lesz a munkavállalói kiskönyv sorsa január 1-től.

Az ember néha azt hiszi, álmodik. Csak az ébredés élménye valahogy mindig elmarad.

A kutyafáját.