Nemzetközi örömünnepbe torkolt estére a szombat délutáni futófesztivál. Később minderről részletesebben, addig mindenki kattintson a képekre!

A kormány gazdaságstabilizációs intézkedései az élet megannyi területén éreztetik hatásukat. Lapunk információi szerint például 70-ről 80 forintra emelkedett a kétliteres szódavíz ára a szombathelyi Táncsics Mihály utcai lerakatban.

A lerakat vezetője érdeklődésünkre megerősítette a hírt. Az árváltozást a hónap eleji áfaemeléssel indokolta.

Az elharapózó nagybetűs írásmód divatja előtt eddig is értehetetlenül álltam, de hiába, a trend láthatóan feltartóztathatatlan. Sőt, újabb és újabb vadhajtásai vannak.

Itt van például ez a Kossuth utcai óriásplakát, amely nem tudom, mit reklámoz ugyan, de azt lelkesen teszi, olyannyira, hogy inkább két részre szedi az „istennők” szót, hogy mind e kettőt nagybetűvel tudja írni, csakúgy, mint a divatot.

Lehetne ezt fokozni, javasolnám például:

Is Ten Nők Div At Ja

Amúgy meg mi van az Isten Férfiakkal?

Az utóbbi hetekben, hónapokban volt szerencsém elég sok helyen megfordulni a Dunántúlon, olyan helyeken is, ahol 8-10 éve nem jártam.

És ha levettem a fekete szemüveget, észrevettem, hogy bizony történtek ebben az országban pozitív változások is.

Ezek jó része azokon a területeken észrevehető, ahol nem működik állami tevékenység. Hiába a mindent átszövő korrupció, politikai eszementség, közéleti apátia, a nép egy jelentős része egyszerűen teszi a dolgát. Lenyírja a füvet a ház előtt, összeszedi a szemetet, virágot ültet, oda is, ahova korábban nem.

Ráadásul ebbe az önszépítő tevékenyégbe mintha az önkormányzatok is beszálltak volna.

A végeredmény így az, hogy a falvaink, kisebb városaink – talán a nagyobbak is – egyértelműen rendezettebb képet mutatnak, mint korábban. Legalábbis Dunántúlon, hogy keleten mi van, azt nem tudom.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy mennének itt a dolgok, ha a kormányt, az államot, Budapestet és az ehhez hasonló apró, gátló tényezőket kiiktatnánk a rendszerből.

Azt hiszem, itt az ideje külön rovatot nyitni a figyelemre méltó sajtóanyagoknak.

Ma egy ilyen levél jött:

——————————————–

Véradás a Visegrádi Palotajátékokon Indesit mosógépért

Kedves Kolléga!

A Magyar Vöröskereszt és az Indesit Company együttműködésének köszönhetően vért adni idén nyáron nem csak fontos, hanem érdemes is lesz. A háztartási gépeket forgalmazó cég ugyanis a Vöröskereszttel karöltve gasztronómiai fesztiválokra látogat el, és a véradóknak kedvezményes vásárlásra jogosító kuponokat ajándékoznak, valamint értékes gépeket sorsolnak ki közöttük. Július 11-12-én például a Visegrádi Palotajátékokon.

——————————————–

Sajtóanyagot kaptunk az alábbi impozáns címmel:

“Plácido Domingo énekversenye összefogásra serkenti a hazai ellenzéket és a kormánypártot”

A kétoldalas közleményt önkényesen visszatartjuk, csak jelentős (és egyértelműen jelzett) olvasói érdeklődés esetén publikáljuk.

Na, megjöttem, és nem bánom.

Mégis lesz még egy bejegyzés.

Reggel az udvaron próbáljuk kivakarni az autót a dzsuvából. Egy ötvenes éveiben járó férfi odajön a kapuhoz, és azt mondja, van egy szatyor eladó friss gombája, most szedte.

Kérdezem, hogy mennyiért, meg hogy milyen gomba lenne az áru.

Azt mondja, 400-ért odaadja az egész szatyrot, a gomba vegyes. Annyira vegyes, hogy csak olyannak adja el, aki ismeri a gombákat.

Az üzlet nem köttetett meg.

Vége felé közeledik a baranyai cirkálásom, valószínűleg ez az utolsó bejegyzés, amit innen teszek fel. Szerencsétek, hogy nagyon körülményes a mobilinternet, ha rendesen megy, talán még többet írok.

A mai nap célpontja amúgy Harkány volt, ahol is egy mellbevágó időutazásban vettünk részt.

A tapasztalatokról (nyugalom, csak a harkányiakról) majd később egy külön strandtesztes cikkben számolunk be.

Most legyen elég ennyi:

Érzed, hogy valami baj van a világgal – mondja a Mátrix első részében Morpheus Neónak. Egy kicsit hasonlóan vagyok én is, annyi különbséggel, hogy ez az érzés nem mélyből jövő sejtéseken alapul, hanem azon az egyszerű megfigyelésen, hogy nincsenek ott az emberek, ahol – szerintem – lenniük kellene.

Pécsen, Szekszárdon, Baján kétségkívül zajlik az élet, ám mintha ezekből a városokból is hiányoznának a turisták, akiknek hiánya igazából nem is a városokban látszik.

Az orfúi tó körül alig lézengenek emberek, a siklósi várban összesen voltunk vagy tízen.

Rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt a mohácsi csata emlékhelyén, a máriagyűdi kegytemplomnál, és ugyanez történt csütörtökön a gemenci erdő egyik bejáratánál, majd pár óra múlva a pécsváradi várnál.

Mindenhol hatalmas, teljesen üres parkolók ásítoznak, sőt alszanak, arról álmodozva, amikor még családok, baráti társaságok, vállalati kirándulók, gyerekcsoportok és külföldiek regimentje ostromolta ezeket a helyeket.

Azt csak tippelni tudnám, de nincs kedvem hozzá, hogy ebben az érdektelenségben mennyi szerepe van a különös időjárásnak, az ország gazdasági bajainak és az értékrendszerek átalakulásának.

Pár lazán kapcsolódó fotó, hogy nézni is lehessen valamit.

Gemenc:

Pécsváradról a Zengő:

A pécsváradi vár