Vége felé közeledik a baranyai cirkálásom, valószínűleg ez az utolsó bejegyzés, amit innen teszek fel. Szerencsétek, hogy nagyon körülményes a mobilinternet, ha rendesen megy, talán még többet írok.

A mai nap célpontja amúgy Harkány volt, ahol is egy mellbevágó időutazásban vettünk részt.

A tapasztalatokról (nyugalom, csak a harkányiakról) majd később egy külön strandtesztes cikkben számolunk be.

Most legyen elég ennyi:

Érzed, hogy valami baj van a világgal – mondja a Mátrix első részében Morpheus Neónak. Egy kicsit hasonlóan vagyok én is, annyi különbséggel, hogy ez az érzés nem mélyből jövő sejtéseken alapul, hanem azon az egyszerű megfigyelésen, hogy nincsenek ott az emberek, ahol – szerintem – lenniük kellene.

Pécsen, Szekszárdon, Baján kétségkívül zajlik az élet, ám mintha ezekből a városokból is hiányoznának a turisták, akiknek hiánya igazából nem is a városokban látszik.

Az orfúi tó körül alig lézengenek emberek, a siklósi várban összesen voltunk vagy tízen.

Rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt a mohácsi csata emlékhelyén, a máriagyűdi kegytemplomnál, és ugyanez történt csütörtökön a gemenci erdő egyik bejáratánál, majd pár óra múlva a pécsváradi várnál.

Mindenhol hatalmas, teljesen üres parkolók ásítoznak, sőt alszanak, arról álmodozva, amikor még családok, baráti társaságok, vállalati kirándulók, gyerekcsoportok és külföldiek regimentje ostromolta ezeket a helyeket.

Azt csak tippelni tudnám, de nincs kedvem hozzá, hogy ebben az érdektelenségben mennyi szerepe van a különös időjárásnak, az ország gazdasági bajainak és az értékrendszerek átalakulásának.

Pár lazán kapcsolódó fotó, hogy nézni is lehessen valamit.

Gemenc:

Pécsváradról a Zengő:

A pécsváradi vár