Tapasztalataim szerint a politikai, vallási, etnikai, életkori, világnézeti árkok mellet az emberiséget totálisan megosztja a habos puding problémája is.

Egyesek szerint a felszínre csomagolt habot össze kell keverni az alatta levő csokis, vaníliás stb. pudinggal, mások szerint viszont éppen ellenkezőleg: a habot íz és fogyasztás szempontjából teljesen külön kell kezelni.

A két faj közötti konfliktus mélynek és nem feloldhatónak tűnik.

Mivel nem vagyok pénzügyminisztériumi közgazdász, nem tudom pontosan, mivel lehetne rendbe tenni az országot. Viszont van egy gyanúm, hogy ilyenekkel nem:

„A kormány azt javasolja, hogy visszamenőleg január 1-jétől emelkedjen a személyi jövedelemadó 18 százalékos kulcsának sávhatára 1,7 millió forintról 1,9 millió forintra …A munkáltatói járulékok 5 százalékponttal 27 százalékra csökkennek ezév július elsején a minimálbér kétszereséig, majd jövőre e felett is. A rehabilitációs hozzájárulás azonban háromszorosára, 578 ezer forint fölé nő évente. A vállalkozói járulék pedig 1,5 százalékponttal csökken … a magánszemélyek 4 százalékos különadója is megmarad még az idén, jövőre azonban eltörlik. A 20 százalékos áfa 23 százalékra nő 2009 július 1-jén, a béren kívüli juttatások közül az üdülési csekk és az étkezési hozzájárulás eddigi adómentes értékének fele marad csak adómentes.”

A kormány eheti – cirka kétszáztizenhatodik, és nyilván nem az utolsó- adóreformjavaslata itt olvasható.

Mint amikor az akkumulátor fenékzárlatot kap. Lehet töltögetni naponta, lehet próbálkozni, imádkozni, de erő már soha nem lesz benne annyi, hogy elindítsa a motort. Csak reszel, kínlódik, lefullad. Ennyi volt benne. És hát eredetileg sem volt egy nagy szám.

Igaz, a reménytelen kerregés kellemesen elszórakoztatja az utca lakóit.