Hónap szerinti archívum: március 2009


Változik a sajtótörvény, még a végén le lehet írni az igazat 1

Hosszú-hosszú huzavona után az újságíró végre nem lesz felelős azért, ha az ostoba politikus hülyeséget mond. Eddig ugyanis így volt. Ha X politikus – akár nyilvánosan is – mondott valami cifrát Y politikusról, márpedig azért nem volt ritka, ugye, akkor azt az újságíró nem írhatta le, mert jól beperelte Y. Ilyen volt a törvény. Amit politikusok hoztak.

Itt az eredeti hír, kiemelés tőlem.

“Pontosították a sajtóra vonatkozó szabályokat, és kiterjesztették őket az internetre is. Az eddigiektől eltérően nem lehet majd felelősségre vonni az újságírót és a sajtócéget, ha egy eseményről pontosan tudósít vagy egy nyilatkozatot híven közöl, még akkor sem, ha valaki úgy véli, hogy a közlés az ő személyiségi jogait sérti. Elutasították ugyanakkor azt az ellenzéki kiegészítést, hogy ilyenkor is mindig egyidejűleg kérdezzék meg az érintettet, aki gyakran nincs jelen az eseményen. A közhatalmat gyakorló emberek a jövőben még szerintük valótlan tényállítás esetén is csak akkor nyerhetnek pert jó hírük védelmében, ha a jogsértő akár sajtótermék, akár más – szándékosan hazudott vagy súlyosan gondatlan volt. Az olyan közszereplők esetében viszont, akik nem közfeladatot látnak el – például színészek,sportolók és más “celebek”, ez a korlátozás csak a közszereplésükkel kapcsolatos közlésekre vonatkozik, vagyis például a magánéletüket ugyanannyira védi a törvény, mint bármely más állampolgárét.” Innen.


Nem elég a kormányválság, még ez a nyári idõszámítás is 2

Azt nem mondom, hogy lélegzet visszafogva figyelném a magyar kormánynak nevezett izé szappanoperáját, de azért időnként betekintek, mert jót lehet nyeríteni a fejleményeken. (Az előző rész tartalmából: Gábor Lajost javasolja, de Lajos visszaüzen, hogy meggondolta magát, inkább mégsem. Gáborék összeülnek, de nem tudnak dönteni, hogy szeretik-e már Jani barátját, Gordont, akit korábban nem szerettek. Stb.)

Sokkal kevésbé vidám fejlemény, hogy megint tekergetni kell az órákat. A nyári időszámítás egyike az emberiség leghülyébb találmányainak. Ennek folyományaként van az, hogy a környezetemben még egy hónap múlva is lesz olyan óra, amely egy órával hátrébb jár, és még nagyobb baj, hogy szürreálisan korán kell kelni. Nekem a téli időszámítás szerinti nyolc óra is poroszosnak számít, a nyári kakaskukorékoltató meg egyenesen zsibbasztónak.

Különösen azzal a tudattal, hogy ez így lesz egész őszig. Brr.


300 forintos cápák 1

A cápák azóta izgatják a fantáziámat, amióta elolvastam Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból című könyvét.

Minden élőlény fantasztikus, de a cápák még az átlagnál is fantasztikusabbak. Igaz, az a képről nem derül ki egyértelműen.

Most már az kellene, hogy betegyem valamikor a lejátszóba. Mármint a dvd-t.


Vértesi, Surányi, Glatz és az egykori angolórám 2

Nincs is jobb, mint arra érni haza este a messzi Dél-Vas megyéből, minthogy „Surányi Györgyöt, Glatz Ferencet vagy Vértes Andrást látná szívesen a szocialisták elnöksége Gyurcsány Ferenc utódjaként”.

Merész, kreatív, előre mutató nevek. A jövő emberei, akikre nézve, akiket hallgatva letaglóz bennünket az az impresszió, hogy igen, ők azok. Ők tudják megoldani Magyarország végzetszerűen felgyülemlett gondjait, a pénzügyi és gazdasági csődöt, a felsőoktatást, a korrupciót, a cigánykérdést, a népesedési és egyéb gondokat. Még talán a magyar foci is erőre kap. (Vértesi mint centerhalf?)

Jut eszembe minderről egy egykori angol szeminárium a Berzsenyi főiskolán. Jó 15 perces késéssel bejön a reading-tanár, kissé tanácstalanul körülnéz, hogy mi melyik csoport is vagyunk. Nincs nála semmi, látszik, most esett be valahonnan. Kis hezitálás után azt mondja: „Oké, elmegyek, fénymásolok valamit nektek, aztán jövök”. Majd tényleg lelép. Mire egyik csoporttársnőm megfogalmazza a jövőre vonatkozó benyomását: „Na, ebből sem lesz egy nagy óra.”

Nem is lett.


Multimorfondír

Most van igazi ideje szidni a multikat, ezeket a gonosz konglomerátumokat, melyek kiszívják belőlünk az életet és odadobják az ördög elé. Ha ez sem elég, akkor világválságot okoznak.

Lehet, az ördögtől vannak, lehet, hogy kiszívják, lehet, hogy akkora világválságot okoznak a szívással, hogy a gödörbe belefér az egész nyugati civilizáció, szemfedelestől, de most, hogy megint van szerencsém egy kicsit bekukkantani az egyikük mindennapjaiba, azért jelezném, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Illetve forrón eszik, de a forró kásának is megvan a diszkrét bája. Vannak a receptjének olyan összetevői, melyet érdemes lemásolni. Akár kézírással is.


Dupla Üvegbúra

“Öngyilkosságot követett el az Üvegbura című regényéről ismert kultikus irodalmi figura, Sylvia Plath költőnő fia, 46 évvel édesanyja és napra pontosan 40 évvel mostohaanyja öngyilkossága után” – írja a Hiradó.hu.

A hír valószínűleg nem okoz tömeghisztériát Magyarországon, különösen nem az ilyen miniszterelnök-hiányos időben. Engem meg sokkal inkább megkavart a Plath-gyerek végzete, mint a szánalmas politikai tragikomédia.

Az Üvegbúra egyanis egyike volt azoknak a regényeknek (összesen talán öt volt életemben), melyeket nem olvastam végig. És nem azért, mert olyan gyenge lett volna. Hanem mert másért. Nagyon súlyos könyv. Jól bele is halt a szerzője. Nem mintha ez érdem lenne, de a tényekhez hozzátartozik.

Évek óta tervezgetem, hogy nekiállok megint. Most meg főleg.

A hír meg itt.


Miért kell olvasni a Safót? 5

A címben feltett kérdésre az egyszerű válasz: Mert akkor nem hordja ki a házban felgyülemlett szemetet az utcára akkor, amikor a másik városrészben van a lomtalanítás. A végeredmény – ahogy az a vasárnapi, Borostyánkővel szembeni életkép mutatja – elég kínos lehet.

Létezhet-e ennél nyomósabb érv a Safó mellett?


Interspar, szombat, válság, patrióta macskakaja

Tegnap délelőtt 11 óra körül ez volt a helyzet a szombathelyi Intersparban. Nem mondhatni, hogy szétszedték a vásárlók.

Oké, a fotók kicsit torzítanak, valamivel azért többen voltak, de a korábbi szombat délelőtti rohamokhoz képest látványosan csökkent a kuncsaftok száma. Szerintem az Interspar most annak az áldozata, hogy a nép képzetében az áruházlánc mint drága hely él. Ami szerintem nem igaz, de tökmindegy.

Én megtettem a válságkezelés rám eső részét: magyar macskakaját vettem (Kedvenc). Majd kiderül, hogy a macskám mennyire patrióta.