Fent vannak a divatbáli képek
Péntek este a Palace Caféban Dukai Regina vezényletével lezajlott az első szombathelyi divatbál. Direkt nem fehérneműs képet teszek csalinak:
Ide kattintsatok a képekért!
Hónap szerinti archívum: január 2009
Ma köztünk járt Farkas Bertalan 13
Azért ha valaki annakidején, mondjuk úgy 1980 táján azt jósolja, hogy egyszer majd így szemtől-szemben ülök az első (és utolsó) magyar űrhajóssal, lehet, nem hiszem el. És lám.
Két tanulság.
1) Farkas Berci egy kellemes, fiatalos, határozott jelenség, ráadásul még mindig nagyon űrhajós.
2) A káosz elmélet a találkozások tekintetében is működni látszik. Vagy ezek nem véletlenek? Vagy hogyan van ez?
Lesz majd interjú is, de még fésülni, küldeni stb. kell.
Sztárvacsorán csaptak össze az énekesek 1
Fogalmam sincs, hogy mi ez, de ma jött a FényPont-Média Produkciós Irodától, és én jónak látom megosztani az információkat:
Sztárvacsorán csaptak össze az énekesek
Ádok Zoli tánclépésben készítette az aranyérmes pizzát
Plfum Orsi, Baby Gabi és Ádok Zoli összecsapott, méghozzá pizza készítésben. A három énekes a Calabria étterem Sztárvacsoráján mérte össze erejét; tenger gyümölcseivel ízesített, lecsós, valamint spenótos-gorgonzolás pizzával szálltak ringbe a legjobb szakács címért.
A meghívott énekesek izgatottan érkeztek a Calabria étterembe, hiszen komolyan vették a versenyt: már egy héttel az esemény előtt azt latolgatták, hogy milyen pizzával kaphatnak több szavazatot a zsűritől, vagyis számos, a Sztárvacsorán részt vevő énekestől. Végül Pflum Orsi a tenger gyümölcseivel ízesített, Baby Gabi a lecsós, a Csillag születik című tehetségkutató műsor felfedezettje, Ádok Zoli pedig a spenótos-gorgonzolás pizza mellett döntött. Még mielőtt a konyhába léptek volna, már elkezdték egymást ugratni.
„Megmondtam Gabinak és Zolinak, hogy esélyük sincs, hiszen a szüleim pékek, és én is nagy gyakorlatot szereztem a péksütemények készítésében. Mivel azok meglehetősen hasonlítanak a pizza tésztához, ezért azt sejtettem, hogy én fogom a legjobban készíteni. Végül a harmadik helyen végeztem, de nem bánom, hiszen nem a győzelem volt a legfontosabb. Remekül éreztük magunkat szakácsként, és biztos vagyok benne, hogy a vendégek számára is emlékezetes marad az este” – meséli Pflum Orsi.
„Semmiképp nem akartam szokványos pizzát készíteni, ezért szétnéztem az interneten, és onnan vettem a lecsós pizza ötletét. Nem volt rossz döntés, hiszen csak néhány ponttal maradtam le a dobogó legfelső fokáról. Örülök az ezüstéremnek is, mert tudom: mindent megtettem annak érdekében, hogy „művem” a legfinomabb legyen. Sőt, annyira izgatott voltam, hogy már egy órával a verseny kezdete előtt megérkeztem a helyszínre” – újságolja Baby Gabi.
A zsűriző énekesek, Völgyesi Gabi (Unique), Kefir, Mary Zsuzsi, a Romantic két lány tagja, Katinka és Toldi Anna, Dukai Regina, akit barátnője, Debreczeni Zita is elkísért, Éliás Gyula Jr., Erox Martini, Babicsek Bernát, Ricky, valamint az Mc Hawer és Tekknő páros igyekezett pártatlan lenni. Csak a pizza ízére koncentráltak, és nem arra, hogy ki készítette. Hiszen ha így lett volna, sokkal nehezebben tudtak volna dönteni, mert mindhárom sztárszakács kedves ismerősük. Végül az a pizza kapta a legtöbb szavazatot, amilyet még soha nem evett senki: Ádok Zoli spenótos-gorgonzolás pizzája.
„Egyáltalán nem gondoltam, hogy első leszek, mert amikor elmondtam a többieknek, hogy milyen pizzát sütök, mindenki elkerekedett szemmel nézett rám, mert ilyenről nem is nagyon hallottak. Ráadásul vegetáriánus vagyok, így a húsos pizza szóba sem jöhetett, és azt gondoltam, hogy a „vega pizzáért” senki sem fog túlzottan rajongani. Így számomra volt a legnagyobb meglepetés, hogy a spenótos pizzám lett az első. Biztosan azért, mert a lemezem címéhez, a Tánclépéshez illően a konyhában tettem néhány tánclépést sütés közben” – újságolja Ádok Zoli.
Most egy Uwe Gressmann-verssel rukkolok elő 1
Uwe Gressmann: Elõzetes jelentés
(Vorbericht)
Én, ember, kicsi kozmosz, amint a filozófusok mondják,
cipőtalpamon hordtam a Földet s magamban a teremtés
gondolatát;
s csavarogni indultam ki az ég országútjára.
De mielőtt megmutattam volna a népeknek,
hogyan lett a világ, a természet s ecsetem tusvonásai,
elõadtam az Ur Tanácsánál,
a természeti hatalmak ügyosztályán
javallatom a Tavaszmadárnak,
ügyeltem, nagy szelet ne verjek.
Gondoltam, azért van ott, a felhők istápolója, de
nevetett:
Remélem, nem tévesztesz össze a Jóistennel,
ő most házon kívül van, túl a csillagokon, mint
a palástos hinni szeretné.
De eredj csak, mondd meg a népeknek,
te vagy a világ, a természet s ecseted tusvonásainak
megteremtője,
s írd alá ezt a kilépőcédulát,
hogy elhagyhassam a kozmoszt,
ahova beléptem.
S én cipőtalpamon hordtam a Földet, s magamban
a teremtés gondolatát:
én, ember.
Uwe Gressmann
A fiatal német költészet rendhagyó alakja, Uwe Gressmann
1969 õszén halt meg. harminchat esztendõs korában, szinte
ismeretlenül. Kezdetben naiv költõként emlegették, Henri
Rousseau-i értelemben: ártatlan, félelem nélküli amulása
olyannak látja és láttatja a világot, amilyennek lennie
kellene. Mintha huszadik századi fenyegetettségünk itt
érvényét vesztené: bolygónkat úgy helyezi bele az univer-
zum mozgásába, hogy a napok, csillagok óvón suhannak
körülöttünk, s a mindenség békéje, „tisztessége” uralkodik.
Versei ezt a kozmikussá tágult világot vetítik vissza föl-
dünkre: városainkra. reggeleinkre, munkaheteinkre, év-
szakainkra. Vagy a kozmosz van berendezve a mi tár-
gyainkkal. érzéki, érzelmi világunkkal. Gressmann tájain
rend van, a természet és a dolgok titkos és magától értetõdõ
rendje. Mûve késõbb fausti jelenséggé változik, gondolati
összegzést áhít. Nyelve ekkor már bonyolultabb, szikárabb,
nem esik olyan közel, mint rég, az emberi beszédhez.
Rendhagyó életében és halálában legendává lett: télen-
nyáron bokáig köpenybe burkolt alakja maga a megteste-
sült humánum, a gyanútlan jó szándék. Világra vetett pil-
lantásában nem tükrözõdik vissza létezésünk semmi sa-
lakja – s talán éppen ez adja lírájának rendkívüli varázsát.
Forrás: Uwe Gressmann versei. Európa Könyvkiadó, 1983
Fordította: Kalász Márton
Egymondatos kommunikáció mindent visz
Továbbra is azt gondolom, hogy a kormánynak úgy jött ez válság, mint éhezőnek egy falat kenyér.
Olyan, mint amikor vizes, lemállott vakolatot valami jó kis házi szőttessel takargatják el.
Most minden múltban felhalmozott problémát, gondot, hiányt, társadalmi feszültségeket, szétzilált gazdaságot és elég durvának ígérkező recessziót egyetlen tőmondattal meg lehet magyarázni: „Válság van.”
Hej, de sokszor halljuk ezt még az elkövetkezendő 1-2 évben. Azért zárójelben megjegyezném, hogy a környező országokban – ha bele is izzadnak a helyzetbe – nem recesszió, hanem gazdasági növekedés várható.
A legújabb HVG idézi az Európai Bizottság 2009-es előrejelzését, mely szerint Romániában és Bulgáriában 1,8%, Szlovákiában 2,7%, Csehországban 1,7%, Lengyelországban 2% GDP növekedés várható. Ugyebár.
Ráadásul most voltam a pincében almáért és szakad a havas eső.
Himnusz a megkerült diktafonról 1
Szóval meglett a drága. Itt fekszik mellettem az íróasztalom, még mindig kissé ijedten, szemrehányóan, de láthatóan boldogan pillogat az lcd-kijelzőjével.
Én is boldog vagyok, főleg, mert nem nagyon számítottam a happy end-re.
Tegnap, amikor odaértem a cikk írásában, hogy ki mit mondott, először nadrágom bal zsebébe nyúltam, ahova emlékeim szerint raktam (a jobban a mindig a mobil van). Aztán a többi zsebemben kerestem, aztán a táskában, aztán megint az emlékeimben. Nem találtam. Morn kollega visszavitt a kórházba, felmentem a tett színhelyére, beszéltem is az ott dolgozókkal, de sehol semmi. Ekkor elkönyveltem, hogy biztosan kiesett biciklizés közben a nadrágzsebemből. Kampó, kabát, világvége.
Így aztán az öröm dupla volt, amikor megláttam reggel a postafiókomban azt a beérkező levelet, amelyet a rendező cég egyik munkatársa írt, és amely arról tájékoztat, hogy a diktafon megtaláltatott, le van adva a kórház titkárságán. És tényleg ott volt. Halleluja.
Mindenkinek hála.
Az élet nagy pillanatainak kommentálásához érdemes a klasszikusokhoz fordulni. Ilyen például a Headway Intermediate tankönyv, aminek a 93. oldalán Jean Gionno ezt írja: „I am convinced that in spite of everything, humanity is good.”
Elhagytam a diktafonomat – de meglett! 1
Azt hiszem, valamelyik magyar íróval történt a sztori, legalábbis a városi legenda szerint. Már jó ideje munkaszolgálatos volt, csonttá soványodva éppen ásott vadul valahol a távoli fronton, amikor az unatkozó keretlegény odament hozzá, és a puskatussal egy hatalmasat rávágott a szerencsétlenre. Csak úgy a miheztartás végett. Az író összegörnyedt egy pillanatra az ütéstől, majd felháborodottan eldobta az ásót és dühösen a keretlegény arcába kiabálta: „Tudja, most ment el a kedvem az egésztől!”
Mindez onnan jutott eszembe, hogy ma volt a napja annak, hogy elhagytam a legalább három hónapos diktafonomat, melyet nagy műgonddal választottam ki, és amely be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. Vagy a kórházban, vagy az onnan a szerkesztőségbe vezető úton, nadrágzsebből, biciklizés közben mondott búcsút rendetlen gazdájának. Kevés tárgy van az életemben, amit szeretek. Ez történetesen olyan volt.
A kurva életbe.
Fáj és viszket a karom. Kissé el vagyok bizonytalanodva, hogy ér-e ez az egész röhejes minicirkusz ennyit.
——————————————
Frissítés:
Kérném tisztelettel, a minicirkusz mellett röhejes a fenti siránkozásom is. A szervező cég ma reggel értesített, hogy megvan a diktafon.
Áldassák a nevük. Life is great and it is good to be alive.
Részletek később. Stay tuned.
Színházi büfé eddig 10/10
Nemrég egy színházi próba előtt tértem be a színházi büfébe, és egy nagyon korrekt kávét kaptam 100 forintért.
Tegnap este a vörösbort teszteltem le. 150 forintért adnak egy deci villányi vöröset, és mielőtt bárki lebiggyesztené a száját, gyorsan hozzáteszem, hogy a színvonala magabiztosan a magyar vendéglátó-ipari folyóbor-sztenderd felett van.
Aminek szívből örültem. Már csak azért is, mert életem egyik legrosszabb villányi vörösborát történetesen egy, a pécsi színház melletti, amúgy nagyon is barátságos és bohém helyen abszolváltam, cirka egy évvel ezelőtt. Kissé megtörve az este lendületét.
Tavaly egyébként 300 Ft/liter áron vettem nagyon jó kis gyöngyösfalui vörösbort.
Pillantás a szülõi házból 1
Pár éve volt, nyár volt és meleg, én éppen látogatóban a szüleimnél kihajolok a nagyszoba ablakán. A látvány négy évtizede gyakorlatilag nem változott semmit, a házak ott vannak, ahol voltak, a háttérben -amely valójában az előtér – az erdő és a Mecsek.
Mindig furcsa, egyszerre megnyugtató és nyugtalanító érzés hazamenni, vagy akár csak egy ott készült fényképet nézegetni. Több mint egy éve nem jártam arra.
Helytelen gondolatok 3
Munkából és a bürokratikus napi gyakorlatból adódó körséta a szombathelyi belvárosban. Intézmények, rt-k, kft-k, bt-k és miegyebek cégtáblái az utcafrontokon, nevek a reklámokon. Vajon hány százalékának az a fő vagy melléktevékenysége, hogy a nehezen összegürizett adóforintokat könnyed magánzsebekbe irányítsa? És ennek a százaléknak mennyi köze van ahhoz, hogy folyamatos válság és sarc az életünk.
Csúnya, helytelen, populista gondolatok ezek, el is határolódok magamtól.