Most egy Uwe Gressmann-verssel rukkolok elő 1



Uwe Gressmann: Elõzetes jelentés
(Vorbericht)

Én, ember, kicsi kozmosz, amint a filozófusok mondják,
cipőtalpamon hordtam a Földet s magamban a teremtés
gondolatát;
s csavarogni indultam ki az ég országútjára.

De mielőtt megmutattam volna a népeknek,
hogyan lett a világ, a természet s ecsetem tusvonásai,
elõadtam az Ur Tanácsánál,
a természeti hatalmak ügyosztályán
javallatom a Tavaszmadárnak,
ügyeltem, nagy szelet ne verjek.

Gondoltam, azért van ott, a felhők istápolója, de
nevetett:
Remélem, nem tévesztesz össze a Jóistennel,
ő most házon kívül van, túl a csillagokon, mint
a palástos hinni szeretné.
De eredj csak, mondd meg a népeknek,
te vagy a világ, a természet s ecseted tusvonásainak
megteremtője,
s írd alá ezt a kilépőcédulát,
hogy elhagyhassam a kozmoszt,
ahova beléptem.

S én cipőtalpamon hordtam a Földet, s magamban
a teremtés gondolatát:
én, ember.

Uwe Gressmann

A fiatal német költészet rendhagyó alakja, Uwe Gressmann
1969 õszén halt meg. harminchat esztendõs korában, szinte
ismeretlenül. Kezdetben naiv költõként emlegették, Henri
Rousseau-i értelemben: ártatlan, félelem nélküli amulása
olyannak látja és láttatja a világot, amilyennek lennie
kellene. Mintha huszadik századi fenyegetettségünk itt
érvényét vesztené: bolygónkat úgy helyezi bele az univer-
zum mozgásába, hogy a napok, csillagok óvón suhannak
körülöttünk, s a mindenség békéje, „tisztessége” uralkodik.
Versei ezt a kozmikussá tágult világot vetítik vissza föl-
dünkre: városainkra. reggeleinkre, munkaheteinkre, év-
szakainkra. Vagy a kozmosz van berendezve a mi tár-
gyainkkal. érzéki, érzelmi világunkkal. Gressmann tájain
rend van, a természet és a dolgok titkos és magától értetõdõ
rendje. Mûve késõbb fausti jelenséggé változik, gondolati
összegzést áhít. Nyelve ekkor már bonyolultabb, szikárabb,
nem esik olyan közel, mint rég, az emberi beszédhez.
Rendhagyó életében és halálában legendává lett: télen-
nyáron bokáig köpenybe burkolt alakja maga a megteste-
sült humánum, a gyanútlan jó szándék. Világra vetett pil-
lantásában nem tükrözõdik vissza létezésünk semmi sa-
lakja – s talán éppen ez adja lírájának rendkívüli varázsát.

Forrás: Uwe Gressmann versei. Európa Könyvkiadó, 1983
Fordította: Kalász Márton



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

1
Szólj hozzá!

Please Login to comment
1 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
0 Comment authors
Zakatolás | jozing Recent comment authors
  Subscribe  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
trackback

[…] német költőről gyakorlatilag semmilyen információ nem érhető el magyar nyelven (kivéve egy korábbi blogbejegyzésem), egyetlen vézna kis kötetet adott ki tőle az Európa Könyvkiadó 1983-ban, 1000 […]