Szinte mindennap látom ezt az egykor szebb napokat megért kis kuszlit a Körmendi úton. És mintha azt sugallná a dög, hogy a kommunizmusban jobb volt. De amilyen gyorsan csak lehet, elhessegetem magamtól a gondolatot, és azonnal sósavval locsolom fel a helyét. Azért ennyire ne legyen már válság.

Tök régen büntettek meg. Olyan jó magyar, újkori pénzbehajtásos, állampolgári basztatásos módon.

Most viszont igen. Már hiányzott. A házfal mellett parkolásért kapok hatezer forintos csekket. Állítólag járda. Eddig nem nagyon mondta senki, felfestve sincs, de ha ők mondják, elhiszem. Az értesítés akkor került az autóra, miközben számolatlan mennyiségű idióta papírokat hajtottam városszerte, hogy ne büntessenek meg majd más hatóságok. De hát hiába bújsz, nem menekülsz.

Ha hátrébb lépünk két lépéssel, hunyorítunk kicsit, tisztán látszódnak a körvonalai annak, hogy az ország üldözőkre és üldözöttekre szakadt. Az valamennyire vígasztal azért, hogy az utóbbiakhoz tartozom. Vagy ez már mánia?