Szinte mindennap látom ezt az egykor szebb napokat megért kis kuszlit a Körmendi úton. És mintha azt sugallná a dög, hogy a kommunizmusban jobb volt. De amilyen gyorsan csak lehet, elhessegetem magamtól a gondolatot, és azonnal sósavval locsolom fel a helyét. Azért ennyire ne legyen már válság.
Tényleg, ez egy mi ez?
A képet elnézve áram nincs benne, de szenteltvíztartó még lehet. A tábla ugyanis az ég felé mutat. Égi kapocs. Szmájli.
Nem újságos-dohányos pavilon volt?
Nem tudom. Ha igen, akkor az az időszámításom előtt történhetett. Méretileg okés lenne, a hely már azért elég necces.
Zöldséges?
Én naponta átlagban másfélszer látom ezt a vityillót. Már elgondolkodtam rajta néhányszor, hogy tulajdonképpen mi a fene lehet ez, de mert a beérkezés hamarosti élménye mindig überelte az ezirányú kíváncsiságomat, hamar semmissé váltak az ezirányú ingereim.
Még pár éve szó volt róla a PUK-os – mostanság elég leharcolt állagú és szanaszét irányban tartó – bagázzsal, hogy kezdünk vele valamit. És ez nem kamu, tényleg gondoltunk ilyesmire. Persze alulreprezentált beltej meg alkoholizáció lett volna belőle, mégis jól vette volna ki magát. 🙂