Úgy alakult az estém, hogy félfüllel belehallgattam a TV2 Napló című szoftbulvár műsorába.

Nincs azzal semmi baj, ha szórakoztatni akarnak, azzal viszont igen, ha mindezt tendenciózusan vagy inkorrekten művelik. Lehet, csak nekem tűnt úgy, de az egésznek nagy mosdatás jellege volt, a helyszínnel, a gyerekkel, az egész felütéséssel.

Egy ilyen műsor – amely rendszeresen beteg gyerekek mutogatásából próbál erkölcsi és valódi tőkét kovácsolni – vagy ne foglalkozzon politikai kérdéssel, vagy tegye azt korrekten.

A szép hosszúra sikerült Demcsák-blokk alatt vagy fél tucadszor említődtek a Demcsák Zsuzsát ért csúnya támadások, de Azurák Csaba mindvégig elfelejtett feltenni három-négy nagyon egyszerű kérdést, amely sokat segített volna a tisztánlátásban:

1) Szerencsés-e, hogy egy kormányszóvivő korábban fehérnemű-modell volt?
2) Alkalmas-e valaki a kormányszóvivői posztra, a reformok elmagyarázására, ha írásban nem tudja kifejezni, mit gondol egy olyan egyszerű kérdésről, mint a bölcsőde?
3) Konkrétan mi nem igaz a férjét ért maffikapcsolat-vádak kapcsán? Az állításokhoz képest milyen cégkapcsolatai voltak vagy nem voltak, ha semmi nem igaz, kit és mennyire kíván perelni?

„A jó cím rövid, tömör, felkelti az olvasó érdeklődését” – tanultam meg általános iskola harmadik osztályában. A tanító néni talán ilyesmire gondolhatott:

Levágta a férje falloszát, amit egy kutya megevett, de a férfi megbocsátott

Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a kis életképet.

Móricz Simon (Népszabadság) lett az év fotóriportere a jubileumi 25. Magyar Sajtófotó Pályázaton. Súlyos képek “Megszűnő vasútvonalak” címmel.

Itt az egész sorozat.

Itt pedig a verseny komplett galériája.

Változik az ember. Eddig például mindig azt gondoltam, és ezt a véleményemet ráadásul többször írásba is foglaltam balgán, hogy a zsibvásárokat mondjuk ki kellene tessékelni a kulturális intézményeinkből. Hamu a fejre! Az elmúlt héten egy szórólapon láttam, hogy 599 forintért ampermérőt lehet venni az MMIK-ban. Ki tud ennek ellenállni?

Pénteken így elmentem a ígéret boltjába, amit méltatlanul az intézmény egyik hátsó szegletébe száműztek. Megvettem a cuccot, amire évek óta vágytam, mi több, vettem egy távirányítót is (699 forint), mivel Videoton tévénkhez kb. egy éve nincs ilyen. Magam is meglepődtem, látván az ampermérő faszán működik, és a távirányító is majdnem, a hangot csont nélkül állítja le-fel, és a csatornák felét (négyből kettőt) is pöcre váltja.

Én voltam hülye, amikor plusz háromszáz forintért elemet vettem az ampermérőbe, nem gondolva bele, hogy ennyi pénzért van benne gyárilag. Pedig de! Az élet szép. És vásárt, még több vásárt minden közintézménybe!

Első alkalommal jelent meg nyilvánosan Britney Spears, mióta kicsekkelt a rehabról. Nagyon szolíd volt szerencsére, így csak keveset kell írnom róla. Először rész vett egy hip-hop táncórán (sikerült meglepnie a teremben levő 30 másik embert, de a tanár szerint nagyon jól csinálta), aztán békésen bevacsizott egy szusi-bárban. Fél tizenkettőkor búcsút intett a fotósoknak és hazament. Hálistennek.

Mielőtt Harle megkérdezné: a fején paróka volt.

Innen.

De azért lefőzök egy jó erős kávét most.