Háy János


Fények és árnyékok – Háy János: Napra jutni

Emlékszem, huszonévesen milyen magabiztosan írtam festményekről, lemezekről, könyvekről és mindenről. Most meg e vacak kis blogbejegyzés kapcsán azon tipródom – rám jött az éjszakai kishitűség? -, hogy eleget olvastam-e Háy Jánostól ahhoz, hogy akár egyetlen mondatot is írjak ide. No nézzük csak. Az biztos, hogy első könyvem tőle a Xanadu […]


Háy János a színházról

Megosztom veletek, mit találtam a Literán. Háy Jánost az olvasók sok mindenről kérdezték, egyikük a színházról. Erre ő ezt válaszolta: “Nem, a színpad és általában a színház nem különösebben érdekel. Számtalan esztétikai rendszerben, például Hegelnél ez a művészetek alja. S ebben van valami, hisz túl sok ember tehetségétől vagy épp […]


Háy János mélygarázsa, avagy a mit lehet a szívből kimerni?

Nemhogy a választ, de még azt sem tudom, lehet-e vitatkozni egyáltalán azon, hogy van-e a valamiféle objektív mércéje az írás minőségének. És mégis. Valami azt súgja, hogy igen. No nem egy colstokszerű eszközre gondolok, ami egész pontosan megmondja, hogy ez a novella 17 centi, a másik meg 54, így az […]