Házi gyártású mémjeim Semjén Zsoltról, Kósa Lajosról és egyéb csip-csup ügyekről
Az elmúlt hetekben ezeket a mémeket tettem fel a Facebook-oldalamra.
Az elmúlt hetekben ezeket a mémeket tettem fel a Facebook-oldalamra.
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Ha már láttatok belőle egy tucatot vagy egy vállvonással elintézitek a hírt, akkor ez a poszt tárgytalan. Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki megáll és előveszi a mobilját, amikor meglátja az új, hárommilliós Ladát a Borostyánkő előtt.
Vegyél hozzá akció- és tinifilm elemeket, vígjátékreszeléket, autókat, zenét és egy kis romantikát. Keverd össze az alkotóelemeket, majd bizakodj, hogy megkel a tészta. Ha nem, add el keletlenül, talán nem veszik észre.
Számos elméletem közült az egyik azt mondja, hogy az ember alapvetően jó. Oké, néha egészen nevetséges okok miatt eltüzeli milliónyi társát, esetleg kiirtja a szomszéd családot, mert valaki mondja neki, hogy ez viszi előre a világot, de ha békén hagyják, alapvetően egészen békés fajzat. És még azt is nagyon könnyen […]
Összefoglalva: van itt a szomszédban egy látszólag majdnem tökéletesen működő ország, ami mégsem lehet annyira tökéletes, ha nem tud megoldani egy ilyen primitív ügyet.
Tudjátok, ezek azok a saját gyártású, vicces vagy szomorkás képeim, amelyek a múlt hónap során felkerültek a Facebookra. Elég sok volt belőlük.
Na ezeket gyorsan átnézhetitek, mert a múlt hónapban mindössze ötöt kreáltam. A tartalomból: A közérdekű adatkéréses levél Amikor felnézek a csillagos égre. Amikor teletömték a postaládámat kormánypropagandával Az őzike szerencséje Sok embernek hiányzik a fantáziája az élethez
Csak semmi csipke, sorolom máris gyorsan, mi-mindenről volt szó a Facebook-oldalamom.
Majdnem elfelejtettem közzétenni a júliusi termést. Tudjátok, ezek azok a mémek, amiket csak a Facebookra tettem ki, így nem biztos, hogy mindenki látta őket.