És ha majd kivívtuk a végső győzelmet a migránsok, Brüsszel, Soros György, az ENSZ és a Hoth bolygó lázadói ellen, akkor hadat üzenhetnénk mondjuk a kátyúmanóknak, akik láthatóan ismét támadásba lendültek.
Kelet-Európában nem dobjuk ki a kacatokat. „Hátha jó lesz még valamire” – dönnyögjük, de a lelkünk mélyén nagyon jól tudjuk, hogy hazudunk magunknak.
Amikor olyan újságok kerülnek a kezembe, mint az Economist, elbizonytalanodom a digitalizáció kérdésében.
A düledező Savaria Szálló elé állított utcai plakát csodálatosan összefoglalja a kormánypropaganda szürrealitását.
Az akkor 22 éves fiatalember Debrecenben vetette papírra az alábbi mondatokat. Aki ne ismerne rá: az első bekezdésben Oroszoszágról van szó, míg a „metropolisz” Bécset takarja.
Ma reggel 7 felé állok ki az autóval, az utcán egy teremtett lélek nincs, szombat van, de evileg munkanap, ami azt jelenti, sem ez sem az, minden kiszámíthatatlan és a levegőben lóg.
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Nem hiszem, hogy az én Ady-idézeteimet hiányoljátok most leginkább a világból, de bevallom, nem igazán érdekel, hogy ketten vagy húszezren olvassátok majd ezeket. Én ideteszem őket szép sorban, kissé megnyugtat az a tudat, hogy legalább ennyit megtettem.
Nem akarom elkiabálni, de talán megoldottam.
Amikor tegnap Clint Eastwood filmjének felfüggesztéséről olvastam, bevallom, azt hittem, orosz dezinformációs propagandáról van szó.
