Házi gyártású mémjeim Semjén Zsoltról, Kósa Lajosról és egyéb csip-csup ügyekről
Az elmúlt hetekben ezeket a mémeket tettem fel a Facebook-oldalamra.
Elmesélem, milyen a bécsi TK Maxx
Az amerikai áruházlánc néhány éve jelent meg Ausztriában. Mintha a Lidl középső polcait összeházasítanánk egy méretes ruhaoutlettel. Most már értem, miért félnek tőle annyira a vetélytársak.
Ha kétvállra fektettük az ENSZ-t, jöhetnek a kátyúk
És ha majd kivívtuk a végső győzelmet a migránsok, Brüsszel, Soros György, az ENSZ és a Hoth bolygó lázadói ellen, akkor hadat üzenhetnénk mondjuk a kátyúmanóknak, akik láthatóan ismét támadásba lendültek.
Gyurcsány Feri itt kísért az útszélen
Kelet-Európában nem dobjuk ki a kacatokat. „Hátha jó lesz még valamire” – dönnyögjük, de a lelkünk mélyén nagyon jól tudjuk, hogy hazudunk magunknak.
Azt hiszem, sajnálnám, ha eltűnne a nyomtatott sajtó
Amikor olyan újságok kerülnek a kezembe, mint az Economist, elbizonytalanodom a digitalizáció kérdésében.
Fejünkre potyogó cserepek alatt harcolunk az ENSZ ellen
A düledező Savaria Szálló elé állított utcai plakát csodálatosan összefoglalja a kormánypropaganda szürrealitását.
Ady Endre a militarizmusról és a fülét befogó társadalomról
Az akkor 22 éves fiatalember Debrecenben vetette papírra az alábbi mondatokat. Aki ne ismerne rá: az első bekezdésben Oroszoszágról van szó, míg a „metropolisz” Bécset takarja.
A munkanap áthelyezéseket kellene megkonzultálni
Ma reggel 7 felé állok ki az autóval, az utcán egy teremtett lélek nincs, szombat van, de evileg munkanap, ami azt jelenti, sem ez sem az, minden kiszámíthatatlan és a levegőben lóg.
Házi gyártású mémjeim az Elios-ról, a választásokról, kátyúkról és egyéb dolgokról
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Ady: A gondolkodó emberek szerencsétlenek
Nem hiszem, hogy az én Ady-idézeteimet hiányoljátok most leginkább a világból, de bevallom, nem igazán érdekel, hogy ketten vagy húszezren olvassátok majd ezeket. Én ideteszem őket szép sorban, kissé megnyugtat az a tudat, hogy legalább ennyit megtettem.