A nyelvek nagy fája
Nekem tetszik. Na, ki találja meg előbb … (kattintsatok a nagyításhoz)
Még ne kapcsold le a lámpát!
Mielőtt leírtok valamit
„A tőkés fejlődés belső ellentmondásai elsősorban a négerkérdésben jelentkeznek” – írja a polcomról lekapott kétkötetes, keményfedeles és gusztusos A színház világtörténete könyv az Egyesült Államok című fejezetének első oldalán. Én meg azonnal becsukom a vaskos, irgalmatlan nagy kutatómunkával összerakott kötetet, és újfent megállapítom, hogy egy írástudó milyen könnyen tud magából […]
Gatsby és a földrajz
A mese- és ifjúsági könyveken kívül nagyon kevés olyan van, amiket többször is elolvastam. Talán fél tucat lehet. Ezeknek zöme orosz klasszikus, melyeket először a katonai őrtornyokban faltam, aztán néhány évvel később, mikor úgy éreztem, ismét rám fér a Feltámadás vagy a Bűn és bűnhűdés. És most itt A nagy […]
Párhuzamos világok
Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]
Esti részletekbe menés
Talán az életkor az oka. Talán a mennyiség gazdasági, politikai és kulturális trónra emelése és istenként való imádása. Vagy csak a média gyorséttermének számító híroldalnak szükséges némi esti magánellensúly. Az sem biztos, hogy túlzott következtetéseket kell belőle levonni. Mindenesetre azt vettem észre, hogy az utóbbi hetekben, amikor leszáll az […]
Az én Amerikám
Amerikáról megannyi kép él bennünk. Van a világuralomra törő szabadkőműves, van az elbutult, elhízott Amerika, van a világ cowboy-csendőre, a Hollywood, az iPhone és az innováció Amerikája, a New York-i felhőkarcolók, a kosárlabda, nagy autók, Las Vegas, az egészségügy csődje és diadala, és még annyi egyéb. Ezekben a napokban például […]
Egy baloldali írót találtam
“mindegy hogy almát körtét csak érezni hagyom hagyom mindegy hogy mit mondasz de azt mondd nagyon nagyon nagyon nagyon” 30Y – Éjjel Emlékszem, Nagy Lajos nevével először az általános iskolában találkoztam. Osztálytársam, D., egyik nap egy olcsó könyvtár könyvet hozott magával, a pad alatt olvasta, és annyira nevetett rajta, hogy […]
Megint gondot okoznak a perzsa fiatalok
Mottó: Omar Khajjám: A mulandóság mámora Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen, bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, – nevezzen akárki hitetlen kutyának, ha az Éden akkor eszembe jut nékem… (11. század, Baktay Ervin fordítása) Ha hinnék a reinkarnációban, akkor gyanakodni kezdenék, hogy előző életeim valamelyikében perzsa […]
Na, túlvagyok életem első skót krimijén is
„Géza, most ki volt a gyilkos? Az, aki a sertéshizlaldában fehér köpenyben mászkált?” „Nem, Paula, a még a híradóban volt.” (Emlékezetből, és biztos nem pontosan a Mézga család egyik epizódja) Nem vagyok krimiolvasó. Nincs semmi bajom a könnyű műfajjal, főleg ha az jól megírt, de valahogy nem okoz szellemi izgalmakat, […]
A prózai Cosa Nostra
Este az ágyban a kislámpám fényénél kizárólag szépirodalmat olvasok. De előtte, mondjuk a 22-24 órás sávban újabban rákaptam, hogy a nappaliban belesüllyedjek a karosszékbe és valami szárazabb szakirodalmat lapozgassak. Ilyenkor random módon lekapok a polcról valamit, legyen az irodalomtörténet, képzőművészet, zene vagy bármi, hogy aztán átfussak belőle egy-két kiragadott fejezetet, […]