Én kicsi mémjeim: 2016. május
A világért sem bocsátanám meg magamnak, ha a Fabebookon kívül nem adnám meg a lehetőséget a változó témájú és minőségű szellemi termékeim élvezetére. A tartalomból:
jozing
Vasárnapi katasztrófaturizmus a leégett szombathelyi kaszinónál
A hajdani Brenner-villa mindig szimbolikus épület volt. Sajnos most is az.
Megint óriásplakátokkal üzenünk Brüsszelnek
Már egészen hiányoltam a kormányzati agymosó óriásplakátokat, de most végre megint itt vannak.
Túrják a 86-os utat Balogunyomnál, ami nem biztos, hogy jó jel
A közelmúltban vonattal mentem Budapestre, és a vonat ablakából rácsodálkoztam, hogy tényleg építik az új 86-os utat.
Esti zenehallgatás – Deák Bill Gyula: Kéne egy üveg bor
Életem első komolyabb koncertje egy Hobo Blues Band volt. Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, hogy lesz, no meg hogy nekem miért is kellett ott lennem. Mindenesetre nem sokkal múltam 15 éves (1979 végén lehetett), amikor a komlói Május 1. moziban egyszerre csodálkoztam rá egy zenei stílusra, egy életformára és egy […]
A varjú okosabb állat, mint egy átlag szavazópolgár
Bizonyára bennem van a bibi, de akárhogy váltok, akármibe fogok, a vége mindig az, hogy kevésnek bizonyul a nap röpke 24 órája. Mostanában például a papírdarabkáimon egyre nő azon témák listája, amelyeket meg kellene írnom itt a blogon. Egyszerűen nem fér bele a 24 órámba ennél több blogbejegyzés, így aztán […]
Én kicsi mémjeim: 2016. április
Nehogy lemaradjatok a Facebookra posztolt, magas színvonalú szellemi termékeimről.
Archívum: A munkásosztály a légbe megy (2001)
Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.
A szombathelyi csónakázótó egy szombati tavaszi délután
Hova máshova vinné el az ember a városba látogató ismerőseit.
Útszéli repce
Napra pontosan fél év telt ez azóta, hogy kiugrottam az autóból és megörökítettem az útszéli kukoricát. Most sem bírtam megállni. A tavaszi repcetábla jóval kevésbé spirituális, mint az őszi kukorica, de ha nagyon akarnék, biztos bele tudnék magyarázni sok mindent. Nem teszek ilyent, és most is megússzátok a verset.