jozing


Vas megye és az akácillat

Eredendően nem vagyok Vas megyei, olykor meg is kapom a „jöttment” jelzőt, de ha valaki azt kérdezi, hogy hova való vagyok, már nem nagyon kell gondolkodnom. Itthon érzem magam.

Leginkább a nyugalmat, lassúságot, csendet szeretem ebben a vidékben, és azt a sok apróságot, ami az élhetőség illúzióját adja még ebben az élhetetlen országban is.

Tegnap például olyan gyönyörű volt az útmente, hogy meg kellett hogy álljak Acsád és Bük között a vasút melletti egyenesben, hogy rácsodálkozzam erre a mikrovilágra.

A képeken egyébként nem csak a hangulati lényeg nem látszik, hanem az a bódító akácillat sem, ami a kocsiajtót kinyitva rámzúdult, és szinte belepasszírozott az aszfaltba.

„Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót” – írja Kosztolányi, máshol, másról és máskor, de azért van közös nevező.


Amikor beveszik a fogalmazásgátlót

Néha olyan érzésem van, mintha a PR-cégek azon versenyeznének, hogy melyikük tudja begyűjteni a helyesírással leginkább hadilábon álló, leggyengébben fogalmazó munkatársakat.

Hétvégén például olyan reklámanyag (?) jött, aminek már az első – fogalmazás tekintetében általános iskolás közepes szintet alig-alig megütő – bekezdésében nem sikerült egyeztetni az alanyt és állítmányt.

Így szól:

„Egyre szélesebb körben válnak divattá a közösségi oldalak. Egy csomóan utálják, de sokan órákat lógnak a neten miattuk. Tehát alaposan megosztja a közvéleményt.”

Az egyes és a többes szám amúgy később is kifog a csapaton, akik olyan magvas gondolatokkal állnak elő, hogy „ezeket az oldalakat jelenleg információáramlásra használjuk”, vagy hogy „senki nem szeg törvényt azzal, hogy rákeres valakire a facebook-on.”

Ha valaki ilyen frappáns mondatokért fizet az írónak, lelke rajra, viszont hogy ezt még spam formájában az én postaládámba is eljuttatják, azért már durcás vagyok. És ezt most éppen olyan jólesik leírni.


Hazarák 2

A hétvégén Bécsben belecseppentem egy tüntetésbe.

Több száz – láthatóan muszlim vallású – ember gyűlt össze bécsi Szent István-székesegyház mellett, hogy igazságot követeljenek egy olyan ügynek, amiről életemben nem hallottam.

„Hazara” – ez a szó szerepelt szinte minden feliraton, és a szónokok is ezt a szót ismételgették, követelve a tömeggyilkosság megállítását Pakisztánban és Afganisztánban.

Hazaérve rákerestem az interneten, hogy mi ez az egész, de magyarul alig-alig elérhető erről valami.

Az egyik Afganisztánról szóló biztonságpolitikai oldalon ezt találtam:

“A hazarák a pastukhoz hasonlóan szintén törzsi társadalomban élnek, ám szemben a pastuk elõkelõ társadalmi helyzetével, a hazarák e ranglétra legalsó fokán állnak. Ennek számos oka van, köztük síita (kisebbségi) vallásuk, a hazara nép nagy szegénysége és elmaradottsága, valamint az, hogy fizikumuk jelentõsen elüt az összes többi népcsoportétól, mivel termetükön, arcukon az egykor itt átvonuló és asszimilálódó mongol hadsereg jegyeit õrzik. Autonómiájukat egészen a 19. század végéig megõrizték, amikor rendkívül véres háborúkban pacifikálta õket az akkori uralkodó, Abdulrahman emír. Bosszúként nemcsak azt követelte tõlük, hogy térjenek át a szunnita iszlámra, de a belsõ gyarmatosítás részeként elvette termõföldjeiket, és azokat pastu nomádoknak jutatta. Az elmúlt évtizedekben jórészt õk alkották a városi kétkezi munkásokat, akik azért kényszerültek a közeli centrumokba, mert a megmaradt területükön egyszerûen képtelenség fenntartani magukat.” (Innen.)

Angolul már sokkal több információ érhető el erről a népcsoportról. Becslések szerint 5-8 millióan lehetnek, főként Afganisztánban, Pakisztánban is Iránban. Módszeres irtásuk a 18. század végén kezdődött, és napjainkig tart.

Az EU-ban 180 ezren élnek közülük.


Egy frappáns projektnév

Több estét betöltő kabarét lehetne színpadra állítani az EU-nyelvezetből.

Ma például egy sajtóanyagben ez állt:

“Sajnálattal tájékoztatom, hogy az IRIS – Interregional Innovation System projekt keretében 2012. április 23-ára meghirdetetett „Regionális innovációs stratégiák bemutatása és A KAPCSOLÓDÓ lehetséges együttműködési területek feltérképezése” című szakmai workshop ELMARAD ..”

És csodálkoznak, hogy a nép nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az egésszel.


Fekete kolostor

„Csak jó könyveket szabad olvasni, mert az élet rövid” – magyarázta 40 évvel ezelőtt nagymamám húga, aki ehhez is tartotta magát egész életében.

Úgy 30 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy igaza van, csak éppen akkor úgy tűnt, hogy az élet végtelen hosszú, így végtelen hosszú időm van arra, hogy elolvassam a véges számú jó könyveket, nem lesz semmi baj ezzel.

Most látom, hogy baj van: bármennyire is igyekszem, nem végzek a listámmal, ami ráadásul nem rövidül, hanem egyre hosszabb lesz.

A napokban kivettem a könyvtárból Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényét, ami még a legelején, közel 30 évvel ezelőtt került fel a listámra.

Nem egy szapora munka, de azért igyekszem.


Az LMP és a népszavazási siker 3

Miközben a lapunk archívumában matatok, egészen véletlenül rábukkantam bizonyos hasonlítási alapokra.

Néhány nappal ezelőtt a tévében az egyik LMP-s politikus (a nevére nem emlékszem) azt magyarázta, hogy mekkora siker, hogy a pártnak nem sikerült összeszedni a szükséges 200 ezer darabot, merthogy a 160 ezer is nagyon sok.

Biztos nagyon sok, de azért figyelemre méltó, hogy 2004-ben Thürmer Gyula, 2009-ben pedig Seres Mária is megugrotta a 200 ezret.

Hogy is van ez akkor?


Megszakérteni a jövõt 1

Tetszik, hogy a jövőhöz mindenki ért, különös tekintettel a politológusokra és a szakértőkre.

A kapcsolódó sztori a következő:

1984-ben a brit Economist folyóirat egy rendhagyó felméréssel rukkolt elő a karácsonyi számában. A lehetséges jövőről kérdezett meg négy egykori pénzügyminisztert, négy nagy cégnek a vezetőjét, négy oxfordi egyetemistát és négy kukást.

10 év múlva megnézték, melyik csoport jóslata bizonyult a legpontosabbnak.

Nos, a cégvezetőké és a kukásoké. Ez utóbbiak jósolták meg a legpontosabban például az olajárak alakulását.

Ennek ellenére a kukásokat soha nem hívják be a stúdiókba szakérteni.


A véletlenek szerepe az újságírásban (2) 1

ALON: Könyvtárt neveznek el Balogh József szombathelyi költőről
2012. április 06. – 15:38
2012. április 11-én, a költészet napján névadó ünnepséget tart a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola. A könyvtár a közelmúltban elhunyt szombathelyi költő, Balogh József nevét veszi fel. Az esemény reggel 8.30-kor kezdődik.

Frisss: Balogh József költő nevét veszi fel egy szombathelyi könyvtár
2012. április 07., 14:03 .
Névadó ünnepséget tart április 11-én, a költészet napján a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola. Az intézmény könyvtára a közelmúltban elhunyt szombathelyi költő, Balogh József nevét veszi fel József Attila születésnapján. Az ünnepi esemény reggel 8.30-kor kezdődik.


A véletlenek szerepe az újságírásban 1

Érdekes, hogy mennyire azonosan tudunk fogalmazni a megyei napilap kollegájával:

Alon: A protokolláris hangulatú sajtótájékoztató hangneme akkor komolyodott meg és vett más irányt, amikor a Magyar Rádió tudósítója arra kérte a nagykövetet, hogy kommentálja Baráth Zsolt országgyűlési képviselő (Jobbik) parlamenti, Tiszaeszlárt felidéző felszólalását, illetve azt kérdezte a diplomatától, hogy mennyire tartja veszélyesnek a magyarországi antiszemitizmust.

„Nagyon veszélyesnek tartom” – válaszolta Ilan Mor, aki szerint az antiszemitizmus egy járványos betegség, ami ellen küzdeni kell mindenhol, és ezt a küzdelmet otthon, a családokban kell elkezdeni. …. egyben hozzátette: Magyarország egy demokratikus ország, demokratikusan választott képviselőkkel, de vannak emberek, akik vissza akarnak élni a demokráciával és gyűlöletkampányt indítanak a zsidók és egyéb kisebbségek ellen.

Puskás Tivadar elmondta … a magyar parlamentről nem lehet általános következtetéseket levonni az ott elhangzott néhány mondatból. … A nagykövet keményebb hangokat ütött meg ..
Azért ne féljenek, mert nincsenek egyedül, sok ember támogatja őket az országon belül, akik nem akarnak megosztott országot, világot, egyben biztosította a közösséget: Izrael állam mögöttük áll.
Tovább.

Vas Népe: A protokolláris jellegű sajtótájékoztató hangneme akkor változott meg, amikor kérdés hangzott el az egyik jobbikos országgyűlési képviselő szerdai, parlamenti felszólalása kapcsán: mennyire tartja veszélyesnek a nagykövet a magyarországi antiszemitizmust?

– Nagyon veszélyesnek tartom – válaszolta Ilan Mor, aki szerint az antiszemitizmus egy járványos betegség, ami ellen küzdeni kell mindenhol, és ezt a küzdelmet otthon, már a családokban kell elkezdeni. Hozzátette: – Magyarország demokratikus ország, demokratikusan választott képviselőkkel, de vannak emberek, akik vissza akarnak élni a demokráciával és gyűlöletkampányt indítanak a zsidók és egyéb kisebbségek ellen.

Dr. Puskás Tivadar szerint a magyar parlamentről nem lehet általános következtetéseket levonni a felszólalás kapcsán, „itt Szombathelyen befogadók vagyunk és toleránsak”. A nagykövet keményebben reagált. Arra biztatta a zsidó közösséget: ne féljenek, nincsenek egyedül, sok ember támogatja őket az országon belül, akik nem akarnak megosztott országot, világot, egyben biztosította a közösséget: Izrael állam mögöttük van.
Tovább.


Nyárra beszélsz angolul!

Kezemben egy szombathelyi nyelviskola szórólapja.

„Gyorsan kell nyelvtudás?” – kérdezik, majd villantanak: „Kezdd el most és nyárra már beszélsz angolul!”

Nem értem a hatóságokat. Minden vacak dologért bírságolnak, mint állat. Az adóellenőrök érdekes technikákkal ellenőriznek, a fogyasztóvédők is minden trükköt bevetnek, hogy növeljék az állami bevételeket megvédjék az ártatlan és naiv lakosságot.

Miközben minden bolt kirakatára ki kell írni, hogy az árak nem kuvaiti dinárban, hanem magyar forintban értendők, a nyelviskolák lazán reklámozhatják magukat képtelenségekkel, aprópénzért nem tudást, hanem reményt árulva.

Kérném tisztelettel. Egy középfokú nyelvtudáshoz nagyjából 1000 óra kell.

Pont.

Minden csodát tessék kételkedve fogadni és levonni a tanulságot.