A kép fordítása:
Alul, cím: A következő generáció lázadói
Balra (a lány): Apu, anyu, ez az új barátom, Ken. Összeházasodunk, kiköltözünk egy kertvárosba és belépünk egy helyi klubba.
Jobbra , anya, sírva: Hol rontottunk el? Apa: Drágám, biztos vagyok benne, hogy majd kinövi.

Nyelvtani megjegyzés: A lány mondata: „We are going to get married” szép példája a „going to” jövő időnek. Ezt akkor használjuk, ha úgy beszélünk a jövőről, hogy szándék van belekeverve a mondatba. Kicsit olyan, mintha a „want” ige is ott lebegne a valahol a mondanivalóban. (Szándékuk, akarják a házasságot, a kertes házat, a klubot.)

Általános megjegyzés: A generációs szakadék (generation gap)valóban mindig is érdekes jelenség volt, de mintha mostanában nem lenne olyan mély, mint egykoron.

Fordítás: „A főnököm azt mondta, hogy tegyek ki valamit erre a táblára.”

Nyelvtani megjegyzés: Igazán fasza, angolos mondatokat kapunk, ha nem felejtjük el használni a jellemzően a középhaladó tankönyvekben tárgyalt, úgynevezett verb pattern (igeminta) szerkezeteket. A részletek taglalásnak nem itt a helye, de azt nem árt emlékezetbe vésnünk, hogy vannak olyan igék, melyeknél nem nagyon boldogulunk a verb pattern nélkül.

Ilyen például a beszélt nyelvben sűrűn előforduló tell, ask, want igék, amikor abban az értelemben használjuk őket, hogy mondja, megkéri, akarja, hogy valaki csináljon valamit.

My manager told me to put something on this board.

My father wanted me to be a doctor. (Apám azt akarta, hogy orvos legyek.)

The guy asked me to take off my shoes. (A fickó megkért, hogy vessem le a cipőmet.)

És bár az angol hihetetlenül rugalmas nyelv, ezeket a mondatokat nem nagyon lehet másként mondani, mint verb pattern használatával. Tessék emlékezni a képen levő megállító táblára.

Tanulság: Az embernek néha választania kell, hogy használható vagy humoros alkalmazottjai legyenek. A kettő kombinációját pedig nagyon meg kell becsülni.