Érdekes és félelmetes, de valamennyire mintha tényleg hozzá lehetne szokni a robbantásokhoz.

A zakkant tömeggyilkosok mai brüsszeli akciója kevésbé ütött meg, mint a korábbi párizsiak.

De azért az eszembe jutott, hogy milyen ország az, aminek sem rendes határa, sem rendőrsége, sem hadserege, sem külpolitikája nincs.

Van viszont regimentnyi egymásra acsarkodó, önjelölt vezére, illetve a világ legnagyobb létszámú és legjobban fizetett bürokrataserege.

Én meg, örök optimista, abban bízom, hogy az őrület megáll ezen a szinten, és a derék európaiak rájönnek, hogy nem az a válasz, hogy minden nemzet visszavonul és bezárkózik a maga kis – fényes vagy rozzant – szemétdombjába.

Hanem pont az ellenkezője.

Amúgy valaki most már izomból valagba rúghatná ezeket a szakállas fiúkat. Mert a hülyékkel – mondta első főnököm a kollégiumban – bizony csak hülyén lehet beszélni.