– “Hé, Tóni, kölcsönvehetem a szemüvegtisztítódat? Pont jó lenne az én szememre is.”

Ravasz ez a kis fickó, látszik is rajta.

Csak akkor bukkant fel az asztalomnál, miután gondosan bezártam a nagykaput és az udvari kijáratot, ráfordítottam reteszt a bejárati ajtónkra, bekattintottam a spalettákat a hálóban és leengedtem a rolót a nappaliban.

Tudta rólam, hogy nem bántom, és úgy kalkulált, nem vállalom be az újranyitás maceráját, ezért békében bent hagyom éjszakára.

Így hát magabiztosan körülnézett, még azt is megengedte magának, hogy olykor ide-oda repdessen a kislámpa körül, meglehetős zajt keltve az éjszakai csendben.

De nem számolt azzal, hogy a fürdőszoba ablaka résnyire nyitva van. Márpedig azon keresztül távozásra bírtam a rafinált éjszakai látogatót.

És örültem neki, hogy megoldódott az ügy, és hogy majd a blogon előrukkolok ezzel a jó hírrel, amely néhány másodpercre talán feledtetni tudja veletek azt a bizonyos keserű ízt a szátokban.