Szerény megfigyelésem szerint ahogy a metaforák és költői hasonlatok számából nem lehet messzemenő következtesetéseket levonni egy vers milyenségéről, pont úgy nem vezet sehova az emberek rasszokba sorolása, majd abból mindenféle komoly következtetések levonása.

Persze a sztereotípiák sokszor humorosak, kreatívak és igazak, de ettől függetlenül a könnyebbik végét fogja meg a dolognak az, aki nem az egyén felől közelít az emberhez, aki nem mellesleg persze izgalmas közösségalkotó is.

Jutott szembe mindez nagy genetikai világatlaszról.

Mikor az első linken megláttam, még kételkedtem a komolyságában, de amikor végül ősforrásként a világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratának, a Science-nek a weboldalára jutottam, akkor kétkedésem jórészt elpárolgott, annál is inkább, mert az én gyatra biológia tudásom már a kétkedéshez sem elég.

Szóval a tanítva szórakoztató interaktív térkép 95 különböző populáció eredetét térképezi fel a genetikai vizsgálatok alapján.

Az oxfordi és a londoni egyetem kutatói 1500 ember DNA-készletét vizsgálták, hogy válasz kapjanak az elmúlt 4000 év történetére, vándorlásaira és népek közötti – mondjuk úgy – intim kapcsolatokra.

Egy felvizezett interpretáció itt olvasható  a kutatási anyag pedig itt.

Az olyan amatőröknek, mint én, elég játéknak maga a térkép is.

Ez például azt mondja, hogy egy átlag magyar 28%-ban lengyel és 19%-ban ciprusi. A finneken (3,9%) nem lepődünk meg, a lengyelek után a litvánokon (25,5) sem nagyon, a norvégok 5,2 %-án azonban elgondolkodunk.

A történelem iránt nagyobb affinitást mutatók talán meg tudják magyarázni a szír (2,6), a spanyol (2,5) és a többi érdekes eredetet is.

Ó, már túlvagyok azon, hogy következtetéseket adjak a szátokba.

A kétkedőknek meg azt ajánlom, nézessék meg a génjeik eredetét. Ha van merszük hozzá.

Térkép