Anyunak már akkor is nagyon sok kiváló könyve volt, amikor gyerek voltam. A legfelső polcon rejtette el a Agatha Christie-köteteket, mert valamiért azt gondolta, nem ildomos ilyenekkel dicsekedni. (Meg tudom érteni, annak ellenére, hogy egy iparváros peremkerületén nem ez volt az emberek között a fő téma.)
Aztán amikor 13-14 éves lettem, és már gyakorlatilag mindenevő voltam irodalomból, anyu az egyik délután jelentőségteljesen odavezetett a polchoz, és a legfelsőről leemelt egy könyvet, miközben átadta, sokat ígérően, hangjában némi cinkossággal azt mondta: ezt próbáld meg.
Agatha Christie Tíz kicsi négere volt, és én megpróbáltam. És nem értettem, mit lehet ezen szeretni. Teljesen érdektelenek találtam, hogy kit gyilkoltak meg, azt is, hogy kik, és főleg azt, ahogy erre hogyan derül. fény. Egy évtized múlva még olvastam ezt-azt a hölgytől, leginkább azért, hogy ne mondhassam, hogy nem olvastam őket. Akkor már láttam, hogy stilisztikailag korrekt módon le vannak rakva ezek regények, de továbbra sem láttam bennük az élvezet forrását.
Így maradt ki életemből a bűnügyi regény mint műfaj.
Aminek most éppen készülök egy utolsó esélyt adni.
Az esélyt Stieg Larsson ’The Girl with the Dragon Tattoo’ (A tetovált lány) című könyve kapta meg.
Amikor nemrég egy baráti beszélgetésen előkerült, hogy a film verzióját láttam a moziban, és nem igazán szippantott magába, valaki azt mondta, hogy higgyem el, a könyv más.
Így most úgy döntöttem, próbára teszem Stieg Larssont, három dolog miatt:
1. Tudni fogom, mit eszik a nép a skandináv bűnügyi regényen. Larsson 2008-ban a világ második legnépszerűbb írója volt. 2009-ben a legnépszerűbb európai. (Elolvastam annak idején a Harry Pottert és a Da Vinci-kódot is)
2. Belterjes információm lesznek a svéd társadalomról. (Az ismerős szerint a könyv inkább szociológia, társadalomkritika, mintsem bűnügy.)
3. Talán feloldozást kap nálam a bűnügyi regény mint műfaj. (Anyu biztos örülne neki.)
Ha valaki bármi érvet tud a regény ellen, most szóljon, vagy hallgasson örökre.
Ugyanis könyvet elvből nem hagyok félbe. És ez történet a maga 542 oldalával sokáig fog tartani, mivel mostanában szinte azonnal álomba ájulok a kislámpa alatt.
Szólj hozzá!