Régebben még el-elgondolkodtam az időről, hogy hova tűnik minden, ami volt, ha egyáltalán eltűnik, mert gyanús, hogy nem tűnik el, valami raktárba kerül örökre, és hogy a jövő tulajdonképpen egy pillanat, mely pillanat képei egyszer majd szintén a raktárba kerülnek.
Mostanában nem gondolkodom ilyenről.
De a mai történetesen olyan nap, amikor jó lenne valamerre megcsavarni az idő kerekét, kicsit előre vagy vissza. Nem sokat, csakhogy ne most legyen most.
A hova tűnik az idő kérdését pl. Stephen King megírta a Langolierek című (meglehetősen jól sikerült) kisregényben.
És már nem sokáig tart a ma, mindjárt holnap lesz.