Amikor a Tullamore Dew kilép a könyvből


Alkoholfogyasztásom lassan a nulla felé tendál, de a helyzetet remélhetőtőleg korrigálja A tetovált lány kedvenc viszkije.

„Hazamegyek és bontok valamit” –  lelkesedem magamban még napközben, aztán mikor este hazakeveredek, már kevés dologhoz van kedvem, és ezek között nem szerepel az üvegbontás.

A múltkor nagy lelkesen megvettem egy soproni IPA-t, amelyet addig-addig tartottam a hűtőszekrényben, amíg – szégyenszemre – lejárt a szavatossági ideje. Mondjuk úgy sem volt rossz.

Közületek jócskán vannak olyanok, akikkel nagyon szívesen leülnék egy üveg borra, ráadásul bor van is itthon bőven, mert amikor az aktuális bevásárlást végzem, rendszeresen a kordéba teszek egy szekszárdi vöröset, egy Laposa-olaszrizlinget vagy hasonlót. Hogy aztán ne igyam őket meg.

Tullamore Dew

Most viszont van egy üveg Tullamore Dew-m.

Ez a visziki azért került a célkeresztembe, mert A tetovált lány címszereplője, Lisbeth Salander kizárólagosan ezt a viszikt hajlandó meginni,  és ez valahogy felkeltette az érdeklődésemet. Nem szoktam bedőlni a termékelhelyezéseknek, de a Stieg Larsson-trilógia eredetileg a fióknak íródott, így valószínűleg csak arról van szó, hogy a sikeres, ám mégis szerencsétlen sorsú újságíró-szerű egyszerűen szerette ezt az italt.

Most már én is, mert – ahogy a mellékelt ábra mutatja – a múltkor megbontottam a palackot. Az ízében ott bujkál A tetovált lány kommersz, de mégis oly élvezetes története.

Hogy az ismeretszerzés se maradjon el: a Tullamore Dew a második legnépszerűbb ír viszki, nevét a gyártási helyéről kapta, míg a Dew nem a romantikus angol „dér” szóra utal, ahogy gondoltam, hanem a gyárigazgató neveinek kezdőbetűire.

Olvassatok mindennap!

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés